"A Biblia sehol sem szól arról, hogy fizikai és lelki tevékenységeink egymástól függetlenek lennének. Éppen azt tanítja, hogy az ember azáltal ember, hogy egységet képez benne test és lélek. Elválaszthatatlan egymástól. Ahogyan nincsen lélek nélküli test, nem létezhet test nélküli lélek sem. Hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a testi fáradtság lelki elgyengülést von maga után, a lelki keserűségnek pedig fizikai hatásai is vannak. Egymásra hat a kettő, és sehol nem olvashatunk a Szentírásban a test lebecsüléséről vagy megvetéséről - ez nem bibliai, hanem tőle függetlenül kialakult vallástörténeti fejlemény. Az Újszövetségben használatos "test" szónak gyakran átvitt jelentése van, ugyanis a bűneset után megromlott emberi természetet jelöli, amelybe tehát a lelki funkciók is beletartoznak. Pál apostol azért él gyakran e kifejezéssel, mert emberi mivoltunk gyengesége, erőtlensége a külső megjelenésen, a "test"-en mutatkozik meg.
A Biblia szerint nagyon fontos a test ápolása - ezt mutatják az egészségügyi, higiéniai és a nemi életre vonatkozó törvények, legfőképpen Mózes könyveiben és Pál apostol leveleiben. Hogy mennyire alapvető, mit eszünk és mit iszunk, azt bizonyítják a táplálkozási törvények, Mózes 1. könyve 1. fejezetétől, vagyis a Biblia legelejétől fogva. Csupán egyetlen döntő és egész témakörünket megvilágító kijelentésre hadd hivatkozzunk: "Avagy nem tudjátok-e hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettek meg." - írja Pál apostol. (I. Korinthus 6,19-20)
Induljunk ki ebből a tömör, de igen jelentőségteljes Biblia-versből. Először is arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy nem a lelket nevezi a Szentlélek templomának. Ezzel mintegy azt mondja: Isten együtt akar működni, "lakozni" az emberrel, de ezt csak azokkal teheti, akik szent és drága kincsként őrzik testüket. Ennek hangsúlyozására, az addigi bibliai elvek megerősítésére azért volt szükség, mert már az őskeresztény korban felléptek olyan tanítók, - mint például a Jelenések könyv által említett nikolaiták - , akik azt hirdették, hogy a "test cselekedetei nem szennyezik be a lélek tisztaságát." Az ilyen tanítások és a nyomukban járó tettek, amelyekről Pál apostol a korinthusiaknak is beszélt "gyűlöletesek" Krisztus szemében (Jelenések 2,6.15). A későbbi, középkorban megerősödő egyházi gondolkodásra, amely mereven szétválasztotta a lelket és a testet, egyértelműen ez lett a jellemző, s a vallásos gondolkodás azóta is rejtett nikolatizmust követ.
Pál apostol arra is emlékeztet, hogy testünk azért nagy érték, mert Jézus Krisztus élete feláldozásával mentette azt meg a végleges megsemmisüléstől. Nagy árat adott Isten azért, hogy a bűn, az élet pusztítása ellenére is élhessünk és megváltozni tudjunk. Jézus Krisztus emberré, "testté" lett, hogy a bűn legyőzésére tanítson, és bűneink büntetését magára vegye. Aki megismerte és elfogadta a maga számára Krisztus áldozatát, méltatlannak kell hogy tartsa testének rongálását, mert ezzel az Ő tulajdonát károsítja meg.
Fájdalmas tény, hogy Pál apostolnak így kellett bevezetnie gondolatmenetét: "Avagy nem tudjátok-e?" Megint szem elől tévesztettétek? Újra elfelejtkeztetek róla, hogy a testetek is megszentelt legyen? Mennyire igaz ma is ez, magukat kereszténynek valló közösségekre és sok-sok magát vallásosnak tartó emberre. Úgy vélik, a Biblia, az evangélium csupán arra való, hogy kellemes belső érzést, a hit tudását adja, s talán soha nem is hallottak róla, milyen erő van az élő hitben, amely az isteni életelveket testileg-lelkileg képes megvalósítani. Az élő bibliai hit erkölcsi tartást, de testi kiegyensúlyozottságot, egészséget, frissességet, segítő- és munkakészséget is eredményez, ezek által ad valódi boldogságot."
Reisinger János gondolatai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése