Sült krumpli káposztasalátával

Szeretem a gasztroblogokat nézni. De tényleg. És mindig azon gondolkozom, hogy van idejük, energiájuk ilyen fantasztikusan látványos fotózásra, megkeresni az odaillő tárgyakat, hogy hatásos legyen, pont elkapni a kép lényegét... Tényleg szeretem, és van sok nagyon profi ilyen blog. Tudom, hogy valakinek küldetéstudata van, hogy lehet másképpen étkezni, tudom, hogy valaki csak szeretné megosztani másokkal, hogy ő aztán milyen ügyes! Van, aki a blogvilágban talál barátokra és fontos ez számára.
Én azért főzök, mert muszáj. És én nem tudok ilyen fantasztikus látványú ételeket rittyenteni, az én gyerekeim nem is ennék meg. De tényleg. Még a kuszkuszt sem sikerült megszerettetnem velük, pedig higgyétek el, hogy próbálkozom. :)

Ám rájöttem az utóbbi időben, hogy nekem se energiám, se kedvem mindig ott állni a konyhában és a magam boldogságára főzni. Tényleg azért főzök, mert muszáj. Legszívesebben nem csinálnék mást, csak írnék, rajzolnék, filmeket néznék, vasalnék, mert ezt szeretem, de főzni...
Rengeteg gasztroblog van, és fantasztikusak, tényleg. Néha-néha, amikor van időm, belenézek a blogom jobb oldalán lévő bloglistába, és ott ragadok. Sajnos nincs sok időm erre sem.
Meg azt is látom, hogy már ez is valahogy alábbhagyott... bár tudom, hogy mások meg ebből élnek, vagy próbálnak megélni. Én ezt sem tudnám csinálni. Személy szerint azért írok blogot, mert szeretek írni, és mert szívesen megosztom azt, amit gondolok, ami velünk történik, ami foglalkoztat. Nekem nem célom, hogy minél több olvasóm legyen (bár mindig örülök neki, de nem szokott előfordulni), egyszerűen csak szeretem, és kész.

Nos, ezután a "mély" kitérő után, csak azt akartam leírni, hogy van úgy, hogy az ember lányának nincs kedve főzni, és akkor a lehető legegyszerűbb megoldáshoz folyamodik. Vesz a boltban sültkrumplit és káposztasalátát (ez utóbbit Aldiban vettem, nagyon finom). A krumplit megsütöm, és jól megebédelek.
És higgyétek el, hogy nem szokott lelkifurdalásom lenni!