3. Bízzál!

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." Példabeszédek 3,5-6

Fotó: Férj

Ugye szerintetek is fontos a bizalom? Én az egyik legfontosabb emberi tulajdonságnak tartom. 

Nekem mindig is fontos volt. Alapvetően én megbízom az emberekben, mindig is megbíztam. Ez egyébként, mint sokszor kiderült, nem volt mindig jó ötlet, de valahogy ilyen a természetem. Nem olyan, mint a skorpióé a mesében, ahol a teknőst, aki átviszi őt a vízen megcsípi, így mindketten meghalnak... 

Nem vagyok bizalmatlan az emberekkel. Szeretem az embereket, és szeretek is bízni bennük. 

Az már más kérdés, hogy néha eszembe jut, hogy vajon szabad-e megbízni mindenkiben? Persze, tudom a választ, de én akkor is igyekszem és próbálkozom. Nem mondom, hogy nem éltek már vissza a helyzettel, és nem mondom, hogy nem adtam még több esélyt, de van az a pont, amikor már nem megy. Szerintem. 

A természetemből adódóan alapvetően egy bizalmas ember vagyok. És őszinte, legalábbis remélem. De nem az a fajta, aki bunkó módra őszinte, hanem a kellő helyzetben és a kellő időben mondom el, hogy mit gondolok máshogy. Ettől még nem kell velem egyet érteni, mert nem is biztos, hogy nekem van igazam.

Amikor megismertem Istent, akkor tanultam meg igazán, hogy mit jelent a bizalom. Én egy alapvetően bizalmas családban nőttem fel, ahol senkinek nem voltak titkai, közben pedig mindenkinek. De ez olyan jól működött, hogy nem tűnt fel senkinek. Mi még most is bizalmasak vagyunk egymáshoz, bár most már ismerjük a határainkat. 

Viszont hogy Jézus belépett az életembe, máshogy és másban láttam a bizalmat.

Emlékeztek arra a történetre, amikor Isten Izrael népét elhívta, és Mózessel el kellett indulnia az ismeretlenbe? Az Ígéret Földje felé vezető út során végig szüksége volt arra a népnek, hogy megbízzon Istenben. Már ahhoz is az Istenben való bizalomra volt szükség, hogy elinduljanak Egyiptomból, hogy a kettéválasztott tengeren átkeljenek. A pusztai vándorlás teljes ideje alatt Istenben is és az Őt képviselő Mózesben is meg kellett bízniuk.

Amikor az Istenbe vetett bizalom és reménység alábbhagyott, félni kezdtek, csökkent a bizalom. A nép zúgolódni kezdett, és visszavágyott a régi életébe. Azonban Isten újra és újra bizonyította, hogy szereti népét, és ezért tenyerén hordozza őket. Az út során ezt a bizalmat erősítette a szövetség megkötése, a törvényadás. 

Ne felejtsd el!

Jobb bízni, mint félni!