Általában nem hordok ékszert, nem is szeretem. Sosem szerettem. A családomnak volt mindig mániája, hogy amikor valaki ballagott, vagy valami különleges alkalom volt, akkor rögtön aranyat vettek ajándékba. Én már gyerekként is nehezen viseltem, hogy ékszereket kell viselnem, mert sohasem voltam az a típus. Ráadásul az ékszert tudni kell viselni, amit én nem tudok. Ezért sokszor hallgattam is, nemcsak otthon, hanem munkahelyen is.
Nem működik nálam, ilyen egyszerű. Talán furcsa, amit írok, de jegygyűrűt sem hordok. Nem azért, mert nincs, vagy mert nem szeretem a Férjemet, egyszerűen nem bírom magamon az ékszereket. Zsibbad tőlük a kezem.
Amikor Székesfehérváron dolgoztam egy irodában, és mennem kellett gépelni, akkor mindig úgy hozták utánam a gyűrűmet, hogy "itthagytad!" Nem tudatosan és nem szándékosan, egyszerűen csak zavar. Nem jelent nekem semmit. Ennek ellenére nem zavar másokon, ha van, csak én nem szeretem.
De egyszer láttam egy ilyen nyakláncot, és annyira, de annyira tetszik. Ki sem találnátok, hogy talán mert macskás, azért :), de tényleg tetszik. És ezt szerintem még hordanám is. :)
De mennyire!
Szóval, ha láttok valahol ilyet (mert nem tudom, hogy honnan szedtem le - bizonyára azzal a célzattal, hogy majd rendelek, de elvesztettem az elérhetőséget), szóljatok nekem!
Hálás köszönet!
Macskásat nem tudok, de kerámia medált igen. Sima, agyag, egyszerű, mutatós. 😊
VálaszTörlés