Unalmas mondattal kezdem: Szeretem a romantikát és a romantikus könyveket. De tényleg. Ha még nem mondtam volna, és még esetleg nem tudnátok rólam. :)
Sokat és sokszor gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennek az oka, de persze, hogy az otthoni neveltetésből ered ez. Mind annyi minden sok más dolog is. Anyukám nagy rajongója volt a régi kosztümös filmeknek, és én is. Jean Marais-on, Alain Delonon, (anyukám nagy kedvencei) nőttem fel, akik közül az elsőt szerettem, még gyerekként szerelmes is voltam belé, csak felnőttként tudtam meg, hogy meleg :(, de nekem Delon sohasem volt ideálom, túl szépfiú, ha értitek mire gondolok. :) :) Na, a lényeg a lényeg, hogy anyukám valahogy ezt nevelte belém, és én a mai napig is hiszek a romantikában, a szerelemben, az örök szerelemben. Még akkor is, ha tudom, hogy a könyvek túlzásba viszik, de hát ezért szeretjük őket, nem? Mert egy más világba visz el minket, és akkor mennyi kalandban lehet részünk! Nem igaz?
Milly Johnsontól már olvastam könyveket, és a legtöbb tetszett is. Ezért hoztam ki a könyvtárból. Aranyos volt, érdekes, egy kicsit elgondolkoztató... Megmondom őszintén, hogy nem szeretem annyira, amikor mindig arról szól egy könyv, hogy a kapcsolatban, vagy házasságban lévő nők milyen boldogtalanok. Én nem bírom az ilyesmit. Bár biztosan tudom, hogy sok boldogtalan kapcsolat létezik (nem a saját példámból kiindulva, hanem a család- és a baráti társaságot látva - noha a magunkéról sem gondolom azt, hogy tökéletes :) ), de azt is tudom, hogy a könyvekbe kell ez, hogy aztán a hősnő(k) eljussanak a megérdemelt szerelemhez. És az viszont nagyon kell. :)
Történet:
May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, m int gondolták. Rossz faluba tévedtek...
Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?
A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?
Ahogy olvastam, egyre jobban érdekelt a vége, de mégsem éreztem benne akkor nagy érzést, mint mondjuk egy másik könyvében. Kicsit erőltetettnek tűnt, meg túlságosan "gonosz volt a gonosz" jó a jó, de persze ezt is megengedhető egy romantikus regényben. Gondolom. (Ha egyszer elkészül az enyém - valószínűleg soha - az remélem nem ilyen lesz. Vagyis nem ilyenre tervezem. :) )
És persze a nagy kérdés a könyvben, amelyik végig ott érezhető:
VAJON LÉTEZNEK SELLŐK?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése