7. Nem jó

"Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (1Mózes 2,18)

Fotó: Férj

Minden egyes nap rájövök arra, hogy mennyire nagyon szeretem a Férjemet. És hogy Isten a lehető legjobbat tett azzal, hogy minket összeismertetett. Nagyon kalandos ismerkedés volt a miénk, de mégis egyszerű. Mert meg vagyok győződve arról, hogy az Úr tudja, hogy igazából kinek kire van szüksége.
Egyszer valaki azt mondta (nem nekünk, mert a mi szemünkbe nem merte), hogy szerinte amit mi élünk és mutatunk az nem az igazság. Hogy szerinte nincsenek boldog házasságok és olyan párok, akik ennyire szeretik egymást.
Hát, ez elszomorít, hogy ha valaki így gondolkozik. Mert ő tényleg nem boldog. Nem is volt az, de az önmaga hibája volt, mert nem kereste és nem találta a jót és a boldogat a kapcsolatában.

De mi nem így és nem ilyenek vagyunk. Szeretjük egymást, úgy, ahogy van a másik. Nem akarjuk megváltoztatni, de közben jó hatással vagyunk egymásra. Jót teszünk a másiknak azzal, hogy én ilyen vagyok, ő meg olyan. Ő megtanulta tőlem, hogy kommunikatívabb legyen és többet beszélgessen az emberekkel. Én megtanultam tőle, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni, és lehet lazábban felfogni a dolgokat. Mindkettőnknek nehezen megy, meneget ez az egész, de igyekszünk odafigyelni a másikra.
Ja, és sokszor elmondjuk egymásnak, hogy "SZERETLEK". :)
Meg persze nagyon őszinték vagyunk egymáshoz.

A legjobban azt szeretem, hogy van MI IDŐnk. Ilyenkor kiülünk a kis fotelünkbe, és beszélgetünk.
A legjobb pillanatok.