6. Ajándék

"És járjatok szereteteben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul, és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul." (Efézus 5,2)

Kép: Férj

Tegnap, azaz szombaton a gyülekezetben maszkban ültünk. Maszkban tartották az istentiszteletet, és nagyon furcsa volt. Tudom, én, hogy vírus van, meg tudom, én, hogy oda kell figyelnünk egymásra, de ez olyan furcsa. Mivel törvénytisztelő ember vagyok, és ha valamit a hatalom kér (bizonyos szinten) teljesítem is. Addig, amíg az a lelkiismeretemmel megegyezik. 

Ez nem olyan kérdés, mert az egészségről szól, tehát az ember betartja a rendelkezéseket, még ha nehezen is teszi. De ez van, ezt kell szeretni, vagy nem szeretni. 

A szombatok mindig különlegesen telnek nálunk, szeretjük azt együtt, közösségben megélni. Most ismét furcsa napok vannak, mert nincs közös étkezés, távolságot kell tartani egymástól, nem lehet közelebb menni a másikhoz, és 1,5 méterről szeretheted a testvéredet. De az ember elfogadja ezt.

Aztán azon gondolkoztam ezzel az igével kapcsolatban, hogy azért ne legyen az ember telhetetlen, örülni kell minden apró dolognak, AJÁNDÉKNAK. Az, hogy még gyülekezetbe járhatunk AJÁNDÉK. Az, hogy együtt tölthetjük az Úr napját AJÁNDÉK. Hogy nincs karantén újra még AJÁNDÉK. Hogy együtt örülhetünk dolgoknak, mások örömének AJÁNDÉK. 

Az élet maga egy nagy AJÁNDÉK. És jól kell vele élni.

Meg kell látni benne azokat a hatalmas és csodálatos AJÁNDÉKOKAT, amelyeket az Úr ad nekünk. Még ebben a helyzetben és ilyenkor is. És ha ez megvan, akkor már nem is lepődik meg az ember, hogy Jézus Krisztus ÉRTÜNK ADTA ÖNMAGÁT! Nekünk ez a legnagyobb AJÁNDÉKUNK, aminek örülhetünk. Hiszen szeretünk örülni, nem igaz? Ajándékot kapni meg még jobban. Én szeretek ajándékozni is, de kapni is szeretek. Ezért minden nap hálát kell adnunk azért, amink van. Igen, kell! Mert nem természetes és nem evidens semmi a mai világban.

Ajándékozni jó!

Ajándékozz ma meg te is valakit! 

Ui: Nem muszáj csak ma, lehet minden nap! :)