Biztosan emlékeztek még, hogy nekifogtam a rendrakásnak és a lomtalanításnak. És igen, valóban van folytatása, csak valahogy lelassult az egész. A nyár nagyon bonyolult volt mindenféle tekintetben, sok minden összejött, amin nehezen jutottunk túl. De az az igazság, hogy a pakolás lelkülete megmaradt, viszont nem jutott rá annyi idő, amennyit szerettem volna.
Nem csoda, ha vártam az iskolakezdést, a szónak abban az értelmében, hogy itthon leszek (bár igazából munkát szerettem volna találni, de sok minden - ismét felülírta a számítást, de persze nem adtam fel!), és lesz időm arra, hogy haladjak a feladatokkal. Mert azért nehéz ám egy nagy festés után visszapakolni, de mivel a lelkesedésem megvolt, gondoltam, ebből csak jól jöhetek ki! :)
De nem így alakult.
Mi már az iskola 2. és 3. hetét itthon töltöttük, ami nehéz volt. Nagyon rosszul éltük meg. Köhögött a gyerek, és bár az első héten tényleg nem volt jól, a második hét már csak szenvedés volt. Neki is és nekem is.
Az itthoni tanulás is igen nehézkesen indult. Meg kell mondjam, hogy az online oktatás sokkal jobb volt ebből a szempontból, mert volt határidő, vissza kellett küldeni időre a feladatokat, mi meg azzal töltöttük a második hetet, amikor a gyerek már jobban volt, hogy bepótoljuk a füzetekbe az előző- és az aheti anyagokat. Nem volt egyszerű. Nagyon sajnáltam a gyerekemet. Tanultunk mi, küzdöttünk sokat, erre az első nap, amikor elment iskolába 3 tantárgyból is írtak, és szegény lányom nagyon el volt kámpicsorodva, rossz jegyekre számítunk. :(
Zsófinak amúgy is vannak nehézségei a tanulás tekintetében (amit soha nem szoktam mondani neki, bár tudja, hogy nehezebben tanul), ráadásul nem mindig minden körülményben szorgalmas, de valljuk be, kevés diák az.
Mindegy, most majd kicsit ráfekszünk jobban a tanulásra. Csak nekem is rosszul esett.
Kicsit a lelkem is összekuszálódott, kellett neki egy kicsivel több lelki táplálék és átgondolni, átértékelni a dolgaimat. Most kicsit fellélegeztem, de csak egy darabig. Hihetetlen, mennyire elfáradok estére, (jó, vállaltan öregszem is) és mostanában újra fél 9-9-kor már úgy alszom, mint a bunda. Ez meg azt hozza magával, hogy mivel nekem elég a 6 óra alvás (mindig is elég volt), fél 3-kor már fent vagyok, és csendben nézegetek. Hallgatom, ahogy Férj alszik, ahogy Marci kakasunk fáradhatatlanul kukorékol (igen, fél 3-kor), ahogy járnak az autók az utcán. Néha kimegyek a fürdőszobába olvasni, de az meg nem kényelmes. És ez egy körforgás, amiben elfáradok.
Pont ezért megy nehezen az itthoni munka. Ó, én ezt nem szégyellem. Ezt nehézségként élem meg, de mivel örök optimista vagyok :), abban is reménykedem, hogy egyszer a végére érek. És fogok is!
Úgyhogy felveszem a harcot, és erről is hamarosan beszámolok!
Emellett újra tornázni kezdtem, amire szükségem van. Bár én jobban szerettem volna úszni (amit elvileg lehet, és előfordulhat, hogy néha-néha el is megyek, mert most nincs tömeg) a rendszeres mozgásra is nagy hangsúlyt fektettem újra. Jót is tesz nekem. Meg a lelkemnek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése