16. Egyek

"Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17,21)

Ők a régi macskáim. A vörös már sajnos nem él, őt elég hamar elvesztettük, de a szürke Ziva cicánk, aki 12 éve van velünk. Nagyon szeretjük. Eléggé sajátos a felfogása a hozzánk való élettel kapcsolatban. Nem igazi cica, a szónak abban az értelmében, hogy nem lehet felvenni, nem ül az öledbe, nem jön be a házba, nem barátkozik, és a család összes többi 4 lábú tagját (értsd: jelenlegi két vörös cicát és a pulinkat) igazán kordában tartja.
Nem jön be a házba, sohasem jött be. Egyszer vitába is keveredtem valakivel a neten, aki azt mondta, hogy az nem is szereti a macskákat, aki nem a házban tartja. Na, próbáltuk volna meg Zivával! Nem az a fajta. Elég öntörvényű, és eléggé türelmetlen típus. Kicsit udvarolni kell neki, hogy a közelébe kerülhess.
Minden ellenére nagyon okos, mert mindig hoz nekünk ajándékba egeret, néha madarat (ezeknek nem örülünk annyira), és amikor engedi, hogy simogassuk, akkor persze kihasználjuk az időt.
12 év sok idő.

Egy elkapott kép bent a házban. Nyár volt, nyitva volt az ajtó, és bejött. Utána egy darabig csak csendben ültem. :)

Ajándékot hozott.

Egy cuki pillanatban.