Szeretem ezt az iskolát. Szeretek itt dolgozni és szeretem, hogy gyermekközpontú az egész.
Sok-sok évvel ezelőtt, még a Covid előtt volt egy szokás az iskolában, hogy úgynevezett Zsibvásárt tartottak a gyerekek, ahol a saját készítésű dolgaikat, vagy a már megunt játékaikat árulhatták, vehették. Egykor még anyukaként én is részt vettem ebben, akkor meg is nyertük a LEGÉDESEBB asztal címet. Akkor is Nimród volt ennek az elindítója, mert ő szereti megfogni a pénzt, már kicsinek is ilyen volt. Gyűjtögető a gyermek. Ha pénzről van szó, akkor meg aztán igazán!
Idén újra lett az iskolában ez a vásár, és már egy ideje mindenki ennek tudatában és lázában ég. Nem is tudtunk délután tanulni, az biztos. :)
Nos, az én kisfiam is kitalálta, hogy ő bizony muffinokat szeretne árusítani. Mondtam neki, hogy nincs kifogásom ellene, ha megcsinálja. Én egész nap az iskolában vagyok, 8-16 óráig. Mire hazamegyek, állítsa össze az alapreceptet, és maximum a sütésben segítek neki. De nagyon ügyes volt. A végén még kókuszgolyót is készített.
Én meg csak nézek, hogy mi lett ebből a gyerekből. Mert most meg a főzés felé kacsingat! :)
És hogy ne legyen egyedül, a nagylányom, aki már gimnazista, de ebbe az iskolába járt, eljött neki segíteni. Kicsit nosztalgiázni, kicsit találkozni, beszélgetni a tanáraival.
Nagyon büszke voltam rájuk, mert a kisfiam, aki nem igazán volt kommunikatív, olyan remekül elsózta a muffinokat, hogy magam is meglepődtem.
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése