#186. Kedvenc regényeim fiatalkoromból

Teljesen be vagyok sózva, ha könyvekről van szó. Mániákus vagyok. De persze az bosszant a legjobban, hogy nem jut időm arra, hogy olvassam a felhalmozódó könyveket. Ilyenkor persze visszasírom a fiatal koromat :), amikor annyi sokat olvastam, hogy apukám zseblámpáját vittem fel a szobámba, és a takaró alatt olvastam, nehogy meglássák a kiszűrődő fényt. 

Gyerekként nem igazán szerettem olvasni, de anyukám sokat mesélt nekem gyerekkoromban. Emlékszem a jelenetre, ahogy ültünk az ágyban és mindenféle mesekönyveket olvastunk. Az egyik NAGY kedvencemről már írtam is itt. 

Aztán általános iskola 8. osztályában kezdtem el olvasni. Persze, a kötelező olvasmányokat mindig elolvastam, és volt, amelyik tetszett is. De mivel lelkiismeretes, jó gyerek voltam, eszembe sem jutott, hogy nem teszem meg. Nem emlékszem az első könyvre, amit elolvastam. Talán valami krimi volt, de ebben sem vagyok biztos. Csak abban, hogy aztán jöttek sorra a könyvek, és a középiskolában már én voltam, aki állandóan olvasott, és antikváriumba járt. Rengeteg könyvet vettem (aminek egy része még anyukámnál van most is), és nagyon sokat kikölcsönöztem. A Winnetout minden évben elolvastam 20 éves koromig. - Most azt tervezem, hogy a gyerekeimnek fogom felolvasni, mert már vágyom, hogy újra olvassak. 

Azért anyukám sokat vitázott velem, hogy olvassak, meg hogy elromlik a szemem, meg ilyenek. A szemem még most is jó, de az olvasás szeretete továbbra is él bennem, csak sajnos időm nincs rá. Persze, igyekszem én, csak... Ám ezt a szót sokan ismerjük. 

Azt tudom, hogy vele kezdődött:

És ő azóta is a királynő az életemben! Szerintem minden regényét olvastam, sok meg is van. 

Még mostanában is próbálkozom azzal, hogy több könyvet olvasok egyszerre, ami ment fiatalon, és mindig tudtam, hogy melyiknél hol hagytam abba. Ezzel nincs gondom most sem, csak az idővel, ami hiányzik hozzá, meg a fáradtság, ami pluszban megadatott.

Na, de nézzük is!

Nem is kezdhetnék más könyvvel:  

Karl May: Winnetou

Annyira oda voltam Winnetouért, hogy teljesen szerelmes voltam belé. Meg az egész könyv hangulatába, és az indiánok kultúrájába. Még most is van a falamon egy indián kép. :)

Ez a sorozat van meg nekem, és alig várom, hogy újra olvassam, főleg, hogy a gyerekek is hallják! 

Alexandre Dumas – Monte Cristo grófja 

Nagy Dumas-fan lettem, szinte minden könyvét elolvastam, de ez volt rám a legnagyobb hatással. Érdekes, hogy Verne más kevésbé. Talán egyszer ezt is elolvasom a gyerekeimmel. És aztán persze láttam filmen is, talán Jean Maraissal, de nem vagyok benne biztos. Na de Dumas úgy tud írni, hogy csak na! Mindenesetre teljesen beszippantott. Sosem voltam lányos lány, hiszen fiúk között nőttem fel, mindig fára másztam meg fociztam, kardoztam meg csúzliztam. Hát persze, hogy könyvekben is inkább ezek álltak hozzám közel. 

Persze, itt meg azt mondanám, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film, bár sok feldolgozást megért már. De még nem néztem meg mindet, valamelyiket nem is fogom. Mert a könyv sokkal izgalmasabb.

A történetben Edmond Dantés egy leendő fiatal hajóskapitányt élete nagy napján elárulják, igaztalanul megvádolják és If várának börtönébe zárják. Mivel politikai szálak is kapcsolódnak hozzá, nem is nagyon akarják kiengedni, pedig a barátai és a szerelme is próbálják kimenteni. A történet első részében olvashatjuk, hogy Dantés a börtönben összebarátkozik tanítómesterével, Farria abbéval, aki hihetetlen kreativitásával és okosságával megtanítja Edmond-ot mindenre, amit csak tud. A fiú pedig tanul – nem mintha más dolga is lehetne a börtönben. Nyelveket, illemet, politikát és persze a logikus gondolkodást is. Egészen lenyűgözött, az, ahogy Farria abbé a semmiből varázsolta a tanításhoz szükséges eszközöket. Így aztán, mikor elég kalandos módon sikerül megszöknie a börtönből, már egy okos művelt Edmond Dantés menekül meg a hosszú raboskodásból, hogy bosszút álljon azokon, akik ellopták tőle fiatal életét. A történet nem ennyire egyszerű persze, sok fordulattal, izgalommal és szerelemmel teli.

A.A. Milne: Micimackó

Nem ér mosolyogni! Én még most is nagyon szeretem. Mert hogy ez a könyv nem gyerekeknek íródott, az biztos. Annyi bölcsesség van benne, közben meg humor és kedvesség. Olyan dolgokra tanít meg, ami alapvetően emberi tulajdonságok kellene, hogy legyenek. És azzal szembesít, hogy milyenek vagyunk. Nekem mindig Füles volt a kedvencem. Talán a melankolikus alkata miatt, amire én alkalmatlan vagyok, de úgy sajnáltam, hogy neki úgy sok minden nem jött össze. Voltak bennem ilyen megmentő szándékok már akkor is. Ezek az évek múltával csökkenni látszanak. :)

Mindegy, én nagyon szeretem a könyvet. Még most is. 

És persze van még néhány. 

Mint említettem, Agatha Christie könyvei, de Gerard Durrellt is megnevezhetném itt, akinek annyit, de annyit nevettem a könyvein. Meg P.G. Wodehouset, aki azóta is a kedvenceim. 

Ha esetleg van kedvetek (ha még van velem ), akkor szívesen olvasnám, hogy nektek mi volt fiatalkorotok kedvenc könyvei! Köszönöm, ha megosztjátok!

Fantasztikus!