#175. Engedd el!

Tegnap volt egy kis időm arra, amire már régen nem. Blogokat olvasgattam, és nézegettem. Főleg főzős blogokat. 

Biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi időben semmilyen új receptet nem osztok meg. Ennek több oka is van.

Egyrészt, mert nincs konyhám. Felújítjuk. Már tart egy ideje, de mivel Férj egyedül végzi ezeket a munkákat, lassabban halad. Elég nehéz így, de majd csak egyenesbe jövünk. Mivel eléggé korlátozottak vagyunk, így a család élelmezése eléggé beszűkült. De majd csak túléljük. Úgyhogy most az elengedés kategóriájában vagyok. :) Hiszen se főzni, se pakolni, se takarítani nem tudok. Túlélő üzemmód van. De Férjnek hála haladunk.

Másrészt a kezem nem igazán teszi lehetővé, hogy túl bonyolult műveleteket végezzek. Akár hiszitek, akár nem, egy hagymát sem tudok rendesen felvágni. Amikor paradicsomsalátát készítek, az sok idő. Mert csak pár paradicsomot tudok felvágni rendesen egyszerre. Ilyenkor Zsófim jön, és megcsinálja, mert nagy rajongója a salátának, amiből mindig iszonyú mennyiség fogy el. :) Férj is főz sűrűn, de sokszor az a kérdés, hogy haladjon a csempézéssel meg a vakolással, vagy főzzön. Ilyenkor a tésztát választjuk, mert azt meg tudjuk csinálni. Mondjuk összetörni, ha spagettit szeretnének a gyerekek - nem igazán megy, de csapatmunkában mindent megoldunk. 

De előbb-utóbb minden elkészül, minden megjavul, és már várom, hogy újra alkothassak a konyhában. Most már kifejezetten hiányzik. 

Remélem, minél hamarabb!

Fantasztikus!