Tavaly, amikor lepakoltunk a padlásról, rengeteg könyv került le. És köztük rengeteg Gardner könyv is. Kaptam is az alkalmon, és újra nekiálltam elolvasni ezeket a könnyed kis nyomozós regényeket. Egykoron nagyon sokat jártam Antikváriumokba, hogy megszerezzem az összes könyvet, amit lehet. Az Antikváriumok jó helyek.
Gardner pedig jó.Jogi krimi. Nyomozós és ügyvédes, a kedvenc összeállításom. :)
Erle Stanley Gardner (1889. július 17. – 1970. március 11.) amerikai jogász és író. Legismertebb munkája a Perry Mason detektív regénysorozata, aki megmaradt fő sorozatkarakterének élete végéig. Összesen 82 Mason-regényt és 4 Mason-novellát írt. Ezekből 40 regény van magyarul.
1911-ben végzett jogászként, majd rá egy évre megnősült. 1921-ben határozta el, inkább anyagi okokból, hogy detektívtörténeteket fog írni. Nappal ügyvédkedett, éjszaka pedig írt.
Első novellája 1921 júniusában jelent meg. Hihetetlenül termékeny szerző volt, 1965-ig közel hatszáz novellát írt, de a legtermékenyebb időszaka 1933-ig tartott.
Mintegy 300 millió Mason-regényt adtak el világszerte.
A könyvei nagy népszerűségnek örvendtek régen, és szerintem most is. Nem olyan régen olvastam - azt hiszem, hogy Robert Downey Jr. tervei között szerepel, hogy eljátsza ezt a szerepet, de mint utólag olvastam, mégsem ő lesz az.
Nem tudom, hogy olvastál-e már tőle könyvet, de én csak ajánlani tudom. Bármelyiket.
Emlékeztek, hogy milyen lelkesedéssel írtam a Suitsról, ami egyébként az egyik kedvenc sorozatom lett. Be is fejeztem nem olyan régen az utolsó évadot. Lassan haladtam vele, de megérte, úgyhogy újra ajánlom nektek. :) Szóval, valahogy ez a sorozat jutott eszembe, csak a könyv a 30-as években játszódik, és Perry Mason (a könyvei főszereplője) és Della Street és a langaléta, magas magánnyomozója, Paul Drake.
Én tényleg nagyon élvezem a könyveit.
Tartalom:
Bedford pontosan tudta, mi a teendő ilyen helyzetben. Ki kell rúgnia a kis embert, vagy jól helybenhagyni és átadni a rendőrségnek. Azt kellene mondania: „Csak rajta! Csináljon, amit akar! Zsarolók tőlem nem kapnak egy vasat se!” Vagy behúzni a csőbe: felhívni a rendőrséget, elmagyarázni a dolgot az illetékesnek, valaki olyannak, aki megígéri, hogy diszkréten kezeli az ügyet. Tudta, hogyan intézik az ilyesmit. Elrendeznék, hogy megjelölt pénzt adhasson neki, aztán letartóztatnák, és azzal vége. De vajon csakugyan vége? Ott lapul a háttérben az a titokzatos Delbert…
Hogy mindek köszönheti Gardner a hatalmas sikerét? Miért tetszenek nekem az írásai? Elsősorban azért, mert bár nagy Agatha Christie rajongó (is) vagyok, teljesen más karakterek vannak benne. Persze amerikaibb az egész, és lazább kicsit. Mégis úgy érzem, hogy a szereplői valóságosak. Lehetsz te is, én is, akárkivel megtörténik valami csak úgy. Ezek a történetek mentesek a misztifikációtól, nincs túlspilázva, és mégis van benne csavar. Persze, hogy bajba kerül mindig a főhős, és ott van a nyomában a kemény Hamilton Burger, a kerületi ügyész, aki el akarja kapni őt, hogy ne lehessen többet ügyvéd.
A legjobban az tetszik, ahogy összerakja a képet, és a bíróságon teljesedik ki minden. A jog mindent megold! - gondolnánk, és bár az életben nem így van, annak örülünk, hogy Gardnernél igen!
Ha egyszer bajba kerülnék, mindenképpen örülnék neki, ha Perry Mason védene. :)
Nagy szeretettel ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése