Házasságos Advent 6.

A mai napot a gyülekezetben töltöttük. Igen jó volt. Nagyon sok gyermek volt, aminek mindenki nagyon örült. Az alapzaj persze adott volt, amit az idősebb korosztály kicsit nehezebben viseli és szokja ezt :), de a gyerekek nagyon élvezték.
Ma az iskolás korosztállyal voltam, és Eszter könyvéről beszélgettünk, amit majd megosztok a másik blogomon.

Férj szegény még nem tudott eljönni, mert most őt érte el az a vírus, amivel eddig a gyerekek és én küzdöttünk, így itthon hagytuk. Nimróddal a tegnapi nap óta és után nagy a szerelem, kicserélték. Persze ettől még nevelődnie, formálódnia és alakulnia kell, ahogy nekem is.
De a Férjemhez való érzéseim és gondolataim ilyenkor, amikor beteg, még szeretet-teljesebb. Az az igazság, és ebben azt hiszem az összes feleség egyet ért velem, hogy ha egy Férj / Férfi beteg, akkor nagyon az. Akkor aztán látványosan szenved, és használhatatlan és antikommunikatív és még sorolhatnám. (Tudom fiúk, hogy ezt nehéz hallani, de ez az igazság!)

Szóval ilyenkor, amikor beteg, vagy fáradt vagy kicsit maga alatt van, akkor mindig elmondom neki, hogy miért szeretem. Azt szeretem benned, hogy...
És ilyenkor nem csak felületesen teszem ezt. Ez egyébként egy jó játék is. Csak úgy is szoktuk játszani. Amikor amolyan bújós perceim vannak. Odamegyek, és megkérdezem: "Mit szeretsz bennem? Miért szeretsz engem?" És elmondja nekem. És nincs és nem jó az a válasz, hogy CSAK. Férfiak, egy kicsit tessék megerőltetni magatokat!

Ezért a mai feladat:

Mondd neki: Azt szeretem benned, hogy...

Ugye Te is biztos vagy abban, hogy a Társad szereti, ha kifejezed neki szavakkal és kedvességgel, hogy szereted. De biztos vagy abban is, hogy ha nem fejezzük ki, akkor nem fogja tudni.

Mondd neki sokszor és sokat!