Emlékszem, egyszer mama mesélte, hogy még fiatal házasok voltak, és szokás szerint elmentek a templomba. Mama a katolikusba, Papó meg a reformátusba. Rendszeresen így volt, aztán amikor vége volt az istentiszteletnek nagyapám Mamáért ment, és úgy mentek haza. Egy alkalommal Mama várta, várta a Papót, és nem jött. Mint kiderült, templom helyett biliárdozni járt, és elfelejtkezett magáról... :)
Mama azt mondta akkor, hogy ez egy kemény titok volt. Mondhatta volna Papó, hogy "Te mama, én nem akarok elmenni, ne menjünk!" vagy "Menj nyugodtan, majd érted megyek!" de nem tette :)
Nagymamám nagyon erősen hívő volt. Ugyan katolikus neveltetést kapott, de komoly Bibliaolvasó volt, és sok mindent megértett a Biblia tanításából. Ő volt az, akinek az élete magvetés volt nálam, ami hatással volt a későbbi döntésemre. Ti. hogy Istent választottam.
Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt. Papó hirtelen haragú és indulatú ember volt, nagyon keményen és csúnyán tudott káromkodni. De csak addig tartott. Anyukám is hirtelen indulatú ember és én is az vagyok egy kicsit, csak mi nem káromkodunk :). Mama ellenben az a típus volt, aki mindig mindent elsimított, aki mindenkit megsajnált, aki adott pénzt azoknak, akiknek nem volt, nem jutott (nem mintha neki sok lett volna, de remekül tudott zsonglőrködni vele - ezt anyukám örökölte tőle, én nem :( ), odafigyelt mindenkire, segített mindenkin, amolyan jó hívő asszony volt, ahogy mondani szokták.
De ettől függetlenül Mama sok mindent elhallgatott Papó elől. Sok mindent nem tudott, ami a családban zajlott. Valahogy Mama háta, természete, jelleme, tulajdonsága mindent, vagy sok mindent elbírt.
És bár oda voltam értük, meg vissza, ettől függetlenül ezt elhatároztam, hogy én ilyen nem leszek.
Szinte mindent megbeszélünk Férjjel.
A mai feladat: Vannak titkaid a párod előtt?
Én nem tudom, hogy minden esetben mindent el kell-e mondani. Nem nagy dolgokról beszélek, mert azokat szerintem fontos tudnia a másiknak. Ha fontos a másik, nem hallgathatok el előle semmit, ami később befolyásolhatná a házasságunkat, kapcsolatunkat. Beszélni kell érzésekről, a felmerülő aggályokról, olyan dolgokról, amelyek zavarnak, vagy őt zavarhatják. Én hiszek az őszinteségben, nem is tudnám elképzelni máshogy.
A titkok nagyon rossz dolgok. Olyan, mint a nosztalgia, mert nincsenek hibái. Csak elképzelt világ és tökéletes. A titokról meg úgy gondoljuk, hogy ha nem mondjuk el, nem derül ki. Mindig, minden kiderül!
A nagy kérdés azé, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről érzed, hogy el kellene mondanod a párodnak, de még nem merted? Ha igen, akkor ma vegyél erőt magadon, és mondd el neki! Ezek a titkok ugyanis azok, amik alattomosan elfordíthatnak a másiktól.
Az én nagyszüleimnek csak apró titkai voltak, és nagyon boldogok voltak. Mégis... Nyilván nem arra gondolok, hogy vettél könyvet vagy csokit, esetleg új ruhát, kb. egy fél éve, és nem mondtad meg... ha elköltötted a fizetését egy nap alatt, akkor azt érdemes bevallani...
Szándékosan írtam ilyen bugyuta dolgot, mert nem akarom senki helyett elmondani, hogy milyen titok az, amit el kell mondani.
Persze nem kell.
Ha viszont nincs titkod, akkor szeretettel ajánlok egy remek filmet, ami nagyon vicces és titkos. Én nagyon szeretem. Nagyon vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése