Házasságos Advent 2.

Két héttel ezelőtt nem tudtam elmenni az edzőterembe, mert betegek voltak a gyerekek, és én is kicsit. De már nagyon hiányzott.
Az az igazság, hogy lánykoromban, amikor még Nyíregyházán éltem és laktam, a barátnőimmel rendszeresen eljártunk Lány Kondi Terembe (Szabolcs utca!!!), jártam minden héten hajnalban úszni, bowlingoztunk és tollasoztunk, tehát a sport különleges helyet kapott az életemben. Mindig is szerettem.
Otthon is rendszeres és mindennapos sporttevékenységeket végeztem. Nem volt olyan nap, hogy ne fociztunk volna (fiúcsapatban játszottam, vagy inkább azt mondanám, hogy fiúkkal, mint egy szem lány), vagy ne bicikliztünk volna.
A mozgás fontos nekem, de az utóbbi időben ez eléggé kimaradt. Az elmúlt 10 év arról szólt, hogy költöztem, házat vettünk, pakoltunk, rakodtunk, kertet ástunk, átalakítottunk, rohangáltunk, dolgoztunk, aztán gyerekek születtek, közben újra pakoltunk, átalakítottunk...
És persze sokat és jókat ettünk! A kilók meg csak rakódtak.

Már egy ideje mondtam Férjnek, hogy szeretnék majd újra járni, és kaptam is Tőle egy bérletet. Már írtam róla. Azóta persze rendszeresen járok, és nagyon élvezem. Az ott lévő embereket és az egész hangulatot. Az egyetlen bajom a hangszórókból dübörgő zene, de ugye ilyesmi mindenhol van, és mások szeretik.

És hogy miért írtam le ezt egy házasságos adventi üzenetben? 

Férj egyik mondata miatt, aki látja a lelkesedésemet (ő veszi a bérletemet, és biztosítja amikor csak tudja, hogy eljussak ide), egyszer azt mondta nekem: "De csinos vagy!"

Ami aranyos volt tőle, mert kb. 1 hónapja járok, nem igazán látszik még sok minden (-1 kg csak), és mégis ezt mondta nekem. És persze jól esett.

Így a mai feladat az: 

Dicsérd meg a Párodat!

Ahogyan nekem jól esett, jól fog esni neki is és neked is! Persze, azt is tudom, hogy a Férfiaknak ez nehezebben megy. De tanítsuk meg rá őket! 

Én is igyekszem sokszor dicsérni őt. Nekik nem fontos az, hogy megdicsérjük a szép szemüket vagy az "új hajukat", de én mindig megdicsérem, amikor elvégez egy munkát otthon, vagy most, hogy iskolába jár, és szorgalmasan tanul, akkor azért dicsérem meg. Olyanokért kap dicséretet, aminek tudom, hogy örül. 

Még egy példa. Én sokszor szoktam mondani neki, hogy "Szeretlek." És ő ezt tudja, de nem tartozik azok közé a férfiak közé, akik ezt unják. Egyszerűen azt mondja: "Én is szeretlek." Mert tudja, hogy fontos visszajelezni nekem, mint nőnek ezt. Persze én is tudom, hogy szeret, csak én meg szeretem hallani. Igaz Lányok? 

Szóval, a mai feladat: dicsérni, dicsérni és dicsérni!!!!

UI: A gyerekeknek szóló részt itt találod! :)