A tegnapi napot 38 fokos lázzal és valami vírus leküzdésével töltöttem...
Szóval így indult a karácsonyi előkészületem.
Ráadásul az ajándék, amit a Férjnek vettem (rendeltem) megsérült, úgyhogy vissza kell küldenem, hogy aztán újra megkaphassa...
Mindenesetre nem az én napom volt a tegnapi.
Túlélésre játszottam.
Ma már kicsit jobb, ezért megsütök néhány sütit, mert a szüleimhez mindig én viszem a sütit. EZ már olyan "hagyomány" a szó jó értelmében.
Szerettem volna még írni nektek egy utolsó bejegyzést a Házasság témájában (arra gondoltam, hogy később még lesz folytatása, ha gondoljátok és szeretnétek :) ), de ma egy dolog jutott az eszembe.
Mai feladat: Mondd meg neki, hogy szereted!
Ilyenkor mindig minden a fizikai ajándékozásról szól, de az az igazság, hogy én jobban szeretem a lelki ajándékokat. Persze, a fizikait is ki kell mutatni, pl. üljünk az ölébe, pusziljuk meg az "okos fejét", simogassuk meg az arcát...
Eszembe jutott az a történet, amikor Jákob, és ez az ige: És lőn idő multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az ő feleségével. (I. Mózes 26,8)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretek "enyelegni a Férjemmel." Szeretek odabújni hozzá, puszilgatni őt, kérni, hogy öleljen meg, és ilyesmi.
Úgyhogy ez a nap legyen ezé az alkalomé is. :)
Boldog karácsonyt kívánok nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése