Nagyon szeretek rajzolni. Persze nem vagyok profi, és nem is művelem magas szinten, de szeretek. Bár az az igazság, hogy színezni sokkal jobban szeretek, az megnyugtat. Rajzolni a saját gyerekanyagaimhoz szoktam, és azt is ad hoc módon. Amikor van időm és kedvem, akkor előre rajzolok, mert sohasem lehet tudni, hogy egy-egy rajzot mire tudok felhasználni.
Ám vannak emberek, akik hatalmas tehetséget kaptam Istentől. Az más kérdés, hogy felismerik-e ezt, és jóra használják. Mert bizony láttam nagyon tehetséges embereket, és - de ez csak számomra nem pozitív- tetoválóművészek lettek. Tőlem ez távol áll, de van akinek bejön, és ezt lehet művészetté szentelni.
Tagja vagyok a Facebookon egy Kreatív csoportnak. Hát, meg kell hagyjam, hogy hihetetlen, mennyi sok tehetséges ember van a mi kis országunkban! Nagyon élvezem nézni, amiket alkotnak és megosztanak. Én ott persze csak szemlélő vagyok, az ovis rajzaimmal nem igazán tudnának mit kezdeni. :) De nem is kell mindenhez érteni.
Amikor rajzolok vagy színezek, az megnyugtat engem. Ilyenkor nem jár úgy és annyira az agyam, mint ahogy szokott. Zsófiával egyébként nagyon szeretjük ezt a fajta "művészetet". A táskámban van egy kis rajzfüzet és színes tollak, hogy ha várnom kell, akkor tudjam elfoglalni magam. Persze egy könyv társaságában, de azért biztos, ami biztos.
De ha nagyon kíváncsi vagy, hogy hogyan rajzolok ovis szinten :), akkor itt belenézhetsz. Ezek többsége a gyerekanyagokhoz készült. Nálam ez a maximum, amit magamból ki tudok hozni. Ezért is tartom fontosnak, hogy keressen az ember olyan hobbit, elfoglaltságot, ami megnyugtatja.
Mert vasalni mégsem lehet mindig! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése