Nyugi van! # Love your family

Ehhez nincs is mit hozzáfűzni. Ugye?

Én egy alapvetően jó családban nőttem fel. Nem volt tökéletes család, sem helyzet. Anyukám és apukám elváltak. Anyukám 1, apukám 2 gyereket hozott egy új házasságba. Ebből én annak örültem a legjobban, hogy testvéreim lettek.
De úgy látom, most már felnőtt fejjel, hogy ez nem volt könnyű menet.
Voltak benne szép időszakok és voltak benne szörnyűek. Amit nagyon nem szerettem.
Sok minden nem tetszett, és tudtam, hogy nem így akarom csinálni.

Mindig is vágytam családra. Vagyis szerettem volna.
De nem hittem és nem bíztam abban, hogy ez lehetséges. Önmagamban nem bíztam. Nem hittem el, hogy én valaha valamikor kelleni fogok valakinek, és fontos leszek neki. És ezt most komolyan írom.
Nem is beszélve arról, amikor a családod is azt mondja (csak mert 20 évesen nem fekszel le fűvel-fával és nem voltak pasijaim, akikkel "jártam"), hogy Nekem nem fontos a család, meg hogy Nekik már sohasem lesz unokájuk! - persze ezeket nekem címezve. Aztán ezt még tetézte az is, hogy az egyik főnököm közölte velem, hogy én bizony erősen VÉNLÁNY-ALKAT vagyok, és nem fogok férjhez menni soha. Vigyázzak, hogy ne legyenek allűrjeim! Aztán, amikor jött Férj, ezt mondta az iskolában: "Na, Andit is férjhez adtuk!" - hát... ja! Mintha sok köze lett volna hozzá!
Aztán azt is mondták, hogy nem lehet gyerekem. De én mindig is gyerekmániás és párti voltam.
Akkor iskolában dolgoztam, és nem tudtam elképzelni, hogy egyszer nekem ne legyen, de nem sok esélyt adtam magamnak.

De hálás vagyok, hogy Isten nem így látta, és nem így gondolta. Egy nagyon csodálatos Férjet kaptam tőle ajándékba. Sokszor el fogom mondani, és el is mondom, hogy mennyire szeretem, hogy milyen fontos nekem, és mennyire boldog vagyok, hogy Ő az én Férjem. Mellette lett önbizalmam (még kellene egy kicsit több, de már elég jól alakulok), elhiszem, hogy szerethető vagyok, és még azt is, hogy szép. Tudom, hogy nem, de neki elhiszem! Mert szerintem ez a szerelem igazi értéke! Remélem megértitek, amikor azt írom le ide, hogy Rajongok a férjemért!

És persze a gyerekeimért is. A harcok, csaták és minden egyéb ellenére.
Boldog vagyok, hogy Zsófiának, Nimródnak és Katának én lehetek az anyukája. Nagyon szeretem őket!
De biztos vagyok benne, hogy Ti is így vagytok a Ti gyerekeitekkel!
És ez így van jól.