Reggeli pozitív hozzáállás

Tudjátok, elhatároztam, hogy nem adom át magam könnyen a sötét oldalnak (star warsosan),

elegen volt abból, hogy az utóbbi időben így működtem. Szeretem színesben látni a világot, és
szeretem, a sok szép dologgal van tele. Még akkor is, ha az élet nem ilyen. 

Azt gondolom, hogy ebben az elfoglalt, rohanó világban nagyon nehéz megtartani a pozitív
hozzáállást. Valahogy az ezoterikusoknak jól megy ez, vagy legalábbis ezt próbálják elhitetni,
de én nem igazán hiszek nekik. Bocsi! 

Hiszek a pozitív dolgokban, a szeretetben, az örömben, a boldogságban, a jókedvben, a kedvességben,
a barátságban, a nevetésben, abban, hogy az élet jó lehet, ha odafigyelünk, és teszünk érte és róla. 

Nem akarok életunt és keserű lenni. (Nagylányommal éppen ezzel küzdünk, aki most kezdi a
tinédzser életét, és már most tele van negatív gondolatokkal és életutálattal. Elég nehéz most vele.)

Benne vagyunk a napi mókuskerékben, ahol a munka, a kapcsolatok, a család, az egészség és más 
életproblémák pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják életünket. Hatással van ránk. És sokszor
hazavisszük. Mert hát hova tennénk? Tényleg olyan könnyű azt az ajtón kívül hagyni? 
Én olyan sokszor gondolkoztam ezen. 

A problémákat behozzuk a házba, a családba, a lakásba, a hétköznapokba.

Jézus pedig ott áll az ajtó mögött, és kopogtat. Ő nincs bent a házban, a lakásban, még a szívünkben
sem. Csak kopogtat, és reménykedik, hogy beengedjük. Hát nem szomorú? 

Annyi mindent mérlegelhetünk. Az energiaszintünket, hogy mennyire és meddig bírjuk még.
Az egészségünket, amivel mindig küzdünk, mert van, hogy fáj itt-ott.
A nyugalmat, amivel szintén napi szinten megküzdünk, mert a gyerekeinkkel vannak vitáink, vagy
felnőttekkel, akik néha butaságokat tesznek vagy reagálnak. A hangulatunkat, hogy hogyan is 
szóljunk a másikhoz, hogy sikerül-e, de nem mindig szokott sikerülni. Őszintén mondom, hogy  
nagyon nehezen lehet emlékeztetni magamat arra, hogy tartsam észben, hogy pozitív szeretnék
lenni, hogy magamat terhelem és súlyom vele, ártok magamnak, ha ez nincs így. Nagyon irigylem
azokat az embereket, akiknek ez remekül megy. Akik nem aggódnak, akik lazán veszik a dolgokat, 
akiket nem akaszt ki és húz fel más ember hülyesége, vagy ahogy szólt... 
Nekem ezekben a helyzetekben nehéz pozitívnak maradni. 

De azt tudom, hogy kell és muszáj erőfeszítést tennem ezekért a dolgokért. 

Vannak nekem kis módszereim erre.

Korábbra állítom az ébresztőt. Férj általában fél 5-kor kel, mert 5-kor már elmegy. Én ilyenkor

fent vagyok már, de nem szoktam kikelni az ágyból. Ő az a típusú Férj, aki önellátó, meg tudja

magának oldani az étkezést és nem kell mellette állni, mint ahogy sok feleség megteszi a férjének, 

mert az elvárja. Általában fél 6-kor kelek. Ráérnék később is, de már ez így alakult. Ilyenkor leülök a

fotelbe, és átgondolom a napot. Régebben ekkor teáztam meg, de már leszoktam a fekete teáról, így

csak vizet iszom reggelente. Beengedem a macskát, kicsit lazulok vele (tudjátok, a macska remek 

stresszoldó. Van, hogy olvasok, imádkozom, esetleg kimegyek csillagokat bámulni (sötét van még 

általában), ha olyanom van, veszek egy kora reggeli meleg fürdőt, szóval, adok magamnak fél órát, 

vagy többet, mert a gyerekeket csak fél 7-kor szoktam ébreszteni.

Már sokszor elhatároztam, hogy újra tornázni fogok. Még nem tettem meg. :) 

Szoktam reggelenként nyújtani, meg kicsit átlazítani a végtagjaimat, de ez persze nem olyan, mint

amikor régen jártam kondizni. Nagyon hiányzik, de sajnos nem tudok menni, hiszen fogni is alig

bírok a bal kezemmel, emelgetni meg nem is tudok. A jogában nem igazán hiszek, nem gondolom, 

hogy helye van egy keresztény ember életében, még akkor sem, ha sokak szerint összefér. Nekem 

nem. (Sajnos látok sok magát hívő embert, aki azt mondja, hogy összeegyeztethető, jól megvan

egymás mellett a kettő, meg ilyesmi, de Isten szerint ez nem működik.) Mindenesetre a torna jó 

dolog. Tervezem is, hogy újra visszaszokom, mert jót tesz a testnek, ha eltűnik belőle a fájdalom. 

Jó, ha nyújtunk és lazábbak vagyunk. A mozgás tényleg jót tesz, jobban érzi magát az ember tőle.

Napirend átgondolása, megszervezése. Én reggel átgondolom, hogy mi fog történni aznap.

Megpróbálom átlátni és átgondolni, hogy mikor hova kell menni. Meg átgondolom a következő 

napot is. Fel is írom, hogy ne felejtsem el, mert elő szokott fordulni. Átgondolom, hogy milyen 

feladataim lesznek aznap, mit főzök, milyen ruhát veszek fel, hova megyek el, és hogy osztom be 

itthon az időmet.

Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy nem igazán szoktam magam dicsérni. 

TI szoktátok? Hogy is néz ki ez? Hát szabad nekünk, keresztényeknek ilyet? Mondhatok-e magamról

jót és pozitívat? Amikor mindig minden azt szajkózza, hogy nem vagy elég jó! Nem tudod 

megcsinálni! Nem vagy olyan, mint a másik! Nem vagy alkalmas! Nem vagy tökéletes! Én ezt az

utóbbi időben megelégeltem, mert belefutottam egy ilyen emberbe, aki erősen kritikus és soha semmi

sem jó neki. Nem rossz szándékból, ő ilyen, de sok erőt és energiát elvesz tőlem, belőlem. 

Ezért elhatároztam, hogy ha senki sem mondja nekem, hogy jó vagyok valamiben, (mert egyébként

senki sem mondja - Férjen kívül), akkor valamit tenni kell! Ezért fontosnak tartom, hogy 

önbizalomnövelőként elmondjam magamnak, hogy IGENIS VANNAK DOLGOK, AMIBEN JÓ

VAGYOK! VANNAK DOLGOK, AMIKET CSAK ÉN TUDOK! EZ A NAP JÓ LESZ! 

És a nagy kérdés, hogy miért nem mondom magamnak, hogy SZERESD MAGAD!, amikor Isten is

szeret! Én meg ne szeressem magam, mert az keresztényietlen?

                                                   

Készítsünk reggelit. Nos, ezt én el szoktam felejteni. Nem reggelizem korán, csak miután a

gyerekeket elvittem az iskolába, de szeretnék most ezen változtatni. Tudom, hogy a helyes táplálkozás

feltétele a jó hangulatnak. A megfelelő táplálkozás befolyásolja, hogyan érzem magam, milyen 

az egészségem. (Jelenleg van pár kiló plusz rajtam. Nem vészesen sok, de egyébként érdemes rá 

odafigyelni.) Nem lehetek boldog és pozitív, ha fáradt vagy leeresztett, vagy álmos vagyok. 

Ha nem kap jó reggelit a testem, akkor nem fogom bírni a napot.

Most ennyi. 
Nektek van még ötletetek vagy valami jó praktikátok?