Nyugi van! # Think positive

Ebben az évben új fába vágom a fejszémet. Megpróbálkozom a stresszmentes(ebb) élettel. Tudom, hogy nehéz lesz, meg küzdelmes, mert alapvetően egy stresszes alkat vagyok. Ami persze az én hibám, meg kicsit örökség is (anyukám is ilyen), nem tudok kiengedni, nem tudok lazítani, nem tudom máshogy látni a dolgokat. De nem tudom.

Van bennem egyfajta megfelelni vágyás és akarás (ami szerintem alapvetően mindenkiben benne van, bár valószínűleg Férj ezzel nem értene egyet!), és szeretem, ha rendben mennek a dolgok. Ám közben meg azt is érzem, hogy nem túl jó ez így. Nekem és a környezetemnek.

Nem mondanám, hogy maximalista vagyok, csak egy kicsit. De ezt ne úgy értsétek, hogy akkor mindig mindennek tökéletesnek kell lennie körülöttem, mert a látszat nagyon fontos. Nem így értem. Ha így érteném, akkor nem beszélnék róla, mert inkább eltitkolnám. Nincs tökéletesség körülöttem és a házam körül sem. Nem is hiszek abban, hogy lehet tökéletes ember. Azt tudom, hogy lehet rá törekedni, és törekedni is kell rá, hiszen Jézus TÖKÉLETES VOLT, és ő példát mutatott nekünk, hogy lehet így is élni.

Ám én mindig mindent gyomorból élek meg. Mindent a szívemre és a lelkemre veszek. Alapvetően egy nagyon konfliktus-kerülő ember vagyok, de valahogy mindig olyan bugyuta helyzetekbe kerülök, amiből aztán konfliktus lesz, és nem is miattam indul ki, de rajtam csapódik le. Csak olyan, mintha odaszippantana a problémához. És aztán napokig, sőt hetekig hordozom.

Ezért határoztam el, hogy megpróbálkozom, újra és újra megpróbálkozom!!! azzal, hogy Nyugiba legyek. Volt, hogy sikerült. De leginkább nem. :(

Gyűlölöm a negatív dolgokat, és nagyon szeretek optimista lenni. Meglátni az Életben a jó dolgokat, a szépséget, a jóságot, és hiszek is ebben. Különben megőrülnék.

A pozitív gondolkodás számomra nagyon fontos, de az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nehezen megy. És itt most nem az ezoterikus (bevonzom, meg hasonlókra gondolok) izékre gondolok, mert abban semmiképpen sem hiszek. Mindig is optimista voltam. Most is az vagyok, bár ha jobban belegondolok, inkább naiv. Ezt viszont vállalom. Én naiv módon még mindig hiszek abban, hogy az ember lehet jó, és jónak kell lennie, kedvesen beszélni a másikkal, odafigyelni, ám közben meg tudom, hogy a rosszra hajló természetünk is ott van. És ezt sokszor könnyebb elővenni és használni.
De akkor is úgy vagyok vele, hogy még merek hinni a jóban, és abban, hogy az öröm és a boldogság mindenkinek jót tesz. Merek abban hinni, hogy egymással kedvesnek lenni és szeretetet kimutatni a másik felé nem ártalmas, hanem jót tesz, és gyógyító hatása és ereje van. Szeretek abban hinni, hogy megváltozhatnak az emberek, de TUDOM, hogy ez pedig csak Jézussal lehetséges!

Nem tudom, hogy mire jutok ebben az évben. De annyira elegen van már abból, hogy olyan sok rossz dolog történt. A tavaly novemberem maga volt a katasztrófa, nehezen viseltem és a lelkem egy darabja nagyon megsérült. Nehezen tudtam, és tudok felállni belőle. De dolgozom rajta.

Nem konkrét dolgokra gondolok, hanem tudjátok, sok apró, negatív dolog, ami fáj, és amivel kapcsolatban tehetetlennek érzed magad, mert tudod, hogy nem a te hibát, sarad, de mégis te viseled a fájdalmát.

Igen, én ilyen lelkizős vagyok. És ha rosszat látok, tapasztalok, az megvisel engem. Mert én azt tanultam meg Jézustól, hogy:

És ezt nem mindig érzem. Az emberi gonoszság, és butaság kimondottan zavar, és hogy emberek egymással és egymásról úgy beszélnek, ahogy.
Van olyan, aki ezen túl tud lépni (az én Drága Férjem is ilyen), de én sajnos nem. Úgyhogy ezért határoztam el, hogy megpróbálkozom ebben az évben az élet jó dolgait nézni. Jobban.
Azt nem ígérem, hogy rögtön stresszmentes leszek, de azt igen, hogy igyekszem!