Lelkizős

Voltatok már úgy, hogy bár nagyon szeretitek Istent, és hálásak vagytok neki mindenért, ami veletek történt, de mégis úgy érzed, hogy nincs jól a lelked? 

Nos, én most így vagyok. Ma úrvacsora van a gyülekezetben, és hát tudom, hogy Krisztus nagy ajándéka ez nekünk, ám most én kihagyom. Itthon maradtam. Van valamiféle keserűség a szívemben, amit még nem tudtam feldolgozni, és így nem tudok elmenni és úrvacsorát venni. Nem tudok túl lépni egy bizonyos dolgon, (leginkább egy jellemtulajdonságon, amit egyébként is nehezen viselek), és úgy érzem, nem tudtam volna tiszta szívvel odamenni most. Pedig tudom, hogy kellene... 

Nem tudom megfogalmazni azt, ami most lejátszódik bennem. Nem is akarok kibeszélni azt, akivel problémám van. Vagyis ez furcsa, mert nincs köztünk probléma, kedvelem is őt, de volt egy helyzet, ami nem lett megbeszélve, én próbálkoztam, ő lezárt, és ez benne van a lelkemben. És én nem tudok az adott helyzet miatt, meg ami miatt kialakult ez bennem továbblépni.

Ugyanakkor tudom, hogy Isten szeret és kegyelmes, és tudja, hogy mivel küzdök. Látja, és érzem is, hogy segíteni szeretne. És hiszem is, hogy meg fog oldódni a probléma.

Ellen White egy gondolata az Úrvacsoráról:

Krisztus jelen van a Szentlélek által, hogy ráüsse a pecsétjét az általa rendelt cselekményre. Jelen van, hogy meggyőzze és meglágyítsa a szíveket. Egyetlen tekintet, a töredelem egyetlen gondolata sem kerüli el figyelmét. Krisztus jelen van, és várakozik a bűnbánókra és megtört szívűekre. Minden készen van az ilyen lelkek elfogadására. Az, aki megmosta Júdás lábát, arra vágyik, hogy minden szívről lemoshassa a bűn foltját

De jó ezt így olvasni!