Mostanában elég nehéz napjaim voltak. Az iskola, az év vége, hogy hosszabb a tanév, a sok küzdelem, harc, amiről úgy érzed néha értelmetlen. A gyerekek, akik meg úgy érzik, hogy bármit is tenni és cselekedni felesleges. A sajátjaid is ide tartoznak. Érződik az is, hogy amikor sokat dolgozol, és elég jól csinálod (csak így szerényen), de mégis mások azzal foglalkoznak, hogy ki mennyit dolgozik és meddig, akkor idegileg kicsit felmegy a pumpa benned, és annyira elindul a vezérhangya az agyadban, hogy lebetegszel. Fizikailag és lelkileg is. Eléggé megviselt ez a néhány hét, hónap.
Ilyenkor jó tudni, hogy van valaki melletted, akire számíthatsz, és akivel el sem tudnád képzelni, hogy ne legyen ott. A legfontosabb ember az életedben. Nekem ez Férj. De tényleg.
"Minden nap, amit veled töltök, a kedvenc napom.
Szóval ma a legújabb kedvenc napom."
Nemcsak és nem elsősorban Micimackó jut eszembe erről a mondatról, bár nagyon rajongója vagyok, de erről a mondatról MINDIG a Férjem jut az eszembe. Sokszor írtam már, és még remélem jó sokszor fogom, hogy a legjobb dolog a világon az, hogy mi találkoztunk, és hogy összeházasodtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése