#62. Mi volt a legjobb a napi napban?
A múlt héten elbúcsúztattuk Kata napközis tanító nénijét, és kicsit bonyolult lett az egész napközis alkalom. Én mindig is iskolában dolgoztam (pár év kivételével, ami nem is az én pályám volt), de minden ellenére azt mondom, hogy gyerekek között lenni és velük lenni a legjobb dolog a világon! Hiányzik is.
Eddig úgy volt, hogy a két tanító néni kísérte a gyerekeket úszni, mert hétfőn úszás óra van, de most egyedül ment volna a tanító néni. Én meg úgy gondoltam, hogy tudok neki ebben segíteni, hogy felmegyek az iskolához, és elkísérem őket az uszodába. Kata ezt nagyon élvezte. És én is.
Kicsit HANGULATBA kerültem.
Rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem ez a közeg, és hogy milyen jó lenne újra közöttük, de azért persze van bennem némi félelem, hiszen sok évet kihagytam.
Talán furcsa, de még mindig bátorságot gyűjtök. Mondogattam már ennek-annak, de még TUDATOSAN nem tettem érte, ám hamarosan itt lesz az ideje.
Ez volt a legjobb, mint a régi szép időkben. Gyerekek között lenni.
Meg persze az is, hogy bár Nagylány itthon van (ma nem engedtem, mert hétvégén rossz volt a közérzete, de nem volt lázas, sem hőemelkedése, sem semmi, de azért úgy gondoltam, hogy egy napot pihenjen itthon), és mire hazaértem megebédelt, megtanulta a Toldi kiválasztott részét. Nagyon büszke vagyok rá!
Tegyél ma valami olyat,
amiért a jövőbeli éned köszönetet mond majd!
amiért a jövőbeli éned köszönetet mond majd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése