2020. március 20., péntek

ÉLETSZÖVŐ # 81. Melyik az a sport, amit szívesen nézel?

Az ember itthon van, és alig éri utol magát. Én meg vagyok lepődve, amikor azt olvasom egy-egy csoportban, hogy még soha ilyen rend nem volt náluk, mint most. Én ezt nem tudom megvalósítani. Reggel 9-től délután 4-ig tanulok a három gyerekemmel, és még azt is kell mondanom, hogy önállóak. De az első hét sok volt és nehéz. Remélem, hogy majd ez is alakul még, és rendbe jönnek a dolgok. :)
Emiatt sem, meg más miatt sem szeretném abbahagyni most ezt a sorozatot, mert olyan sok minden nehézség és gond van most az életben (bár és javíthatatlanul optimista vagyok és remélem, hogy hamarosan minden rendben lesz), azért jó, ha az ember tud másra is gondolni a víruson kívül is. Ezért jó, hogy van ez a sorozat, és jó, hogy tudok gondolkodni más dolgokon. :)

 #81. Melyik az a sport, amit szívesen nézel?

Régebben a foci volt az, apukámmal éveken át jártam meccsre, és kemény szurkolótábor voltunk. :) Tényleg szerettem a focit, de mostanában nincs rá időm, se energiám. A magyar focival nem foglalkozom, néha megnézek egy-egy Európa- vagy Világbajnokságot, de ennyi.
Régebben több sportműsort néztem a tévében, ma már ez is megcsappant. Vagyis mindent néztem. Vívást, műkorcsolyát, futást, úszást, kosárlabdát, a kedvencem a biatlon.
Ma már akkor nézek sportot, amikor a gyerekeimet elviszem úszni.
És ez a legjobb sport a világon! :) Persze, most, hogy az uszodák is bezártak, ez sem fél bele, de nem baj. Lesz ez még így se!
Mielőtt az uszoda bezárt, az egyik úszó edző (nem a miénk, hanem a móri úszóké) alig bírt menni. Kérdeztem tőle, hogy mi történt, hát persze, hogy munkahelyi balesete volt, az iskolában rosszul lépett, vagy ilyesmi. 
Aztán egy hete, amióta be vagyunk zárva, és én a társas életemet is leredukáltam (tudjátok, én szeretem az embereket, és szeretek beszélgetni és szeretek emberek között lenni, és ez most elég nehéz ilyen szempontból, de persze itthon is szeretek lenni, mert nem unatkozom), szóval eszembe jutott ez a fiú. Nekem fiú, mert bár tanár ember, de fiatal.
Nem vagyunk ismerősök a Facebookon, sem az Instagramon, de érdekelt, hogy mi van vele, és hogy mi történt a lábával. Mindenki érdekel, akivel valamilyen "kapcsolatban" vagyok, voltam... Engem a 20 évvel ezelőtti ismerőseim, sőt a gyerekkori baráti, ismerősi társaság is foglalkoztat, szoktam rájuk gondolni. De pont megláttam őt a FB-on, és ráírtam. Ha mást az ember nem is tud tenni, akkor néhány kedves szót tud adni, mert úgy látom, hogy ez a világ ilyen mostanában. Követelőző, bántó és megszerző, de a jó szó nagy luxus. Ezért érdeklődtem, és jól esett neki. Remélem. :) Kiderült, hogy eltört egy csont lábfejében. Úgyhogy dupla pihenésen van. :) - ezt ő írta így.
Csak azért osztom meg veletek, mert jó néha kedveseket írni és mondani az embereknek. Szerintem mindenki várja és igényli. Legyünk kedvesek egymáshoz! 
Nagy szükség van rá!

Ha nem tudod elfogadni a vesztést,
akkor nem nyerhetsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése