Nemzeti És-nap – szeptember 8.
Az „és” szó eredete a latin „et” szóra vezethető vissza, ami „és”-t jelent. Az „E” és „T” betűket ebben a szóban időnként összerakták, hogy ligatúrát képezzenek (egy karakter, amely kettő vagy több összekapcsolt karakterből áll). Az író időt takarított meg azzal, hogy így írta le a szót, és az egyik betű zökkenőmentesen átfolyt a másikba – egyfajta kurzív vagy összevont írás.
Lehetetlen megmondani, mikor írták le ezt a szimbólumot, bár egy korai példát fedeztek fel Pompeji falán graffitiként, amelyet a Vezúv i.sz. 79-es kitörése őriz meg. A szimbólumok időbeli fejlődésének nyomon követése kihívást jelenthet, de és és a munkát már elvégezte helyettünk Jan Tschichold, egy 1902-ben Lipcsében született tipográfus. Tschichold egy egész tanulmányt szentelt az "és" jel evolúciójának 1953-ban megjelent "The Ampersand: its genesis and development" című monográfiájában, amelyben ő a történelem során több száz példát gyűjtött össze a jelre, feltérképezve annak fejlődését az ősi graffititől a ma is használt „&” jelig. Ebben a gyűjteményben vannak olyan példák a 8. századból, amelyeket azonnal felismernek a modern „és”-ként.
Az „és” név megdöbbentően modern egy ilyen ősi szimbólum számára. Az „and per se and” elváltozásából származik, ami azt jelenti, hogy „és (azaz „&”) önmagában hozza létre az és szót, amelyet egykor az iskolások ismételtek, hogy segítsék a jel megtanulását.
2015-ben Chaz DeSimone író, tervező és tipográfus megalapította a National Ampersand Day-t. Az AmperArt kezdeményezése az "és" jelet művészeti formának tekinti. Ezt a napot az „és” jel megünneplésére hozta létre, amelyet szórakoztató művészeti projektként használ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése