Egy újabb könyv, amit befejeztem. Sajnos elég hosszú ideig tartott, mert elkezdődött az iskola, és ilyenkor nem tudok folyamatosan olvasni, vagy mire odajutok, már olyan fáradt vagyok, csak beájulok az ágyba... De küzdöttem vele.
Reacher az egyik kedvenc karakterem, nagyon kedvelem. És lehet a sztori bármilyen, Reacher miatt akkor is elolvasom…. de ebben a könyvben a sztori is jó!
Valamennyi Jack Reacher történet nagyon hasonló. A főhős találkozik egy igazságtalansággal, szembekerül rosszfiúkkal és megkísérel rendet tenni. Ez általában sikerül is neki, hisz ő a jófiú. Jó tette helyébe az élet és a szerző szinte mindig megajándékozza a magányos hőst egy időlegesen fennálló harmonikus párkapcsolattal, amely még életszerűbbé teszi a történetet. E kötetben Reacher elhagyja Americát, s így – üdítő kivételként – némi bepillantást kapunk az angol vidék kies viszonyairól is, meg arról hogyan működik ma egy magándetektív. Izgalmas, szórakoztató, méltó a többi kötethez. Nekem tetszett! S még vannak a könyvtárban további Reacher történetek is…
A történet röviden:
Az egykori katonai rendőr, a világcsavargó Jack Reacher merő véletlenségből elképesztő emberrablásba keveredik, miközben békésen ücsörög egy New York-i kávézó teraszán. Lee Child közkedvelt, öntörvényű hőse, akinek senki sem parancsol, egymillió dollárért magánnyomozói szerepet vállal, miután a titkos és kényes akciókat bonyolító, dúsgazdag kommandóvezér modellszépségű felesége eltűnik, s egy rejtélyes hang irdatlan váltságdíjat követel érte. Az összeg ráadásul egyfolytában emelkedik, s a furcsa, érthetetlen körülmények is egyre csak szaporodnak. Reacher ösztöneire hallgatva, zseniális megfigyelőképességére támaszkodva pár nap alatt alaposan beleássa magát a zűrös ügybe. Célja nem a pénzszerzés, hanem az, hogy megmentse az asszony és kislánya életét, és mellesleg egy szerencsétlenül járt bajtárson is segítsen. Egyedül száll szembe a speciális kiképzést kapott katonák csapatával egy elhagyatott angol farmon…
Idézetek:
Már a kezdés is különleges:
Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem űanyag pohárban, és még mielőtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy
ember élete örökre megváltozik. Nem mintha a pincér olyan lassú lett volna, csak az esemény teljesen hétköznapinak tűnt. Annyira kevéssé volt feltűnő, hogy Reacher tulajdonképpen nem is tudta, mit lát. Egy nagyvárosi jelenet, amely milliószor ismétlődik meg naponta
a világ minden táján: egy férfi beszáll a kocsijába, és elhajt. Ennyi.
De ennyi is épp elég volt.
***
– Akkor mit fog csinálni?
– A rögös utat választom – mondta Reacher.
– És az mi?
– A katonai rendőrségnél így hívtuk, ha egy nyomozás nem akart beindulni. Azt mondtuk, akkor a rögös úton kell nekivágni. Amikor tényleg tényleg keményen meg kell dolgoznunk egy nyomozással.
***
– Lehet, hogy patkányok is vannak.
– Használd a zseblámpát.
– Az elijeszti őket?
– Nem, de legalább látod, ha jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése