#681. Visszaszámlálás!

Mától elkezdődik a visszaszámlálás Karácsonyig! Mostantól folyamatos ötletelés, hangulatba kerülés, ajándékvásárlás, sütés-főzés veszi kezdetét!

Az emberek ilyenkor kicsit megbolondulnak, és rohangálnak, és már tervezgetni. Én pl. ideges leszek attól, hogy már októberben minden karácsonyi díszben pompázik, meg a túl sok giccses dologtól és a leárazásoktól. Meg hogy nem élmény az egész, hanem megfelelni vágyát.

És bár tudjátok, hogy nem vagyok egy nagy karácsonyozós típus, de idén elhatároztam, hogy a határaimat átlépve, megpróbálok örülni az ünnepnek, és keresgélni jó ötleteket és szép képeket. Az én részemről ennyit tudok hozzátenni, és már ez is nagy szó. Legalábbis igyekszem!

Nemzeti cukorkanap – november 4.

 

Nemzeti cukorkanap – november 4.

 Én a csokit jobban szeretem, de biztos vannak sokan, akik a cukorkát részesítik előnyben.

November 4-e a nemzeti cukorkanap. Ezek az édes-savanyú finomságok gyermekkorunk óta jelen vannak az életünkben. Legyen szó keményről, rágósról, gyümölcsízűről vagy a „szájban olvadó, nem a kezedben olvadó” finomságról, az édesség állandó boldogságforrás, és ahogy öregszünk, nosztalgia is.

 

Az édesség története Indiában kezdődik. A Kr.e. 6. és 4. század között a perzsák és a görögök megtudták, hogy az indiai embereknek nádjuk van, amiből méhek nélkül is mézet készítenek. Ezek a nád valójában cukornád volt, amely Délkelet-Ázsiában őshonos. Az ókori indiánok cukornádlevet főztek, és azt egyedi cukordarabokká alakították, amelyeket „khandának” neveztek.

 

Mielőtt a cukornádat Ázsián kívül háziasították, az ókori Kínában, a Közel-Keleten, Egyiptomban, Görögországban és Rómában a mézet használták a gyümölcsök és virágok bevonására, amelyek megőrizték és cukorka formává alakították őket. Az ipari forradalom előtt az édességet gyógyszerként használták az emésztőrendszer megnyugtatására vagy a torok hűtésére. A középkorban az édességet főleg a gazdagok fogyasztották, cukorból és fűszerekből állították elő, hogy segítsék az emésztési problémákat, amelyek nagyon gyakoriak voltak, mivel az ételek nem voltak sem frissek, sem kiegyensúlyozottak.

 

A cukorka először a 18. században érkezett Amerikába Franciaországból és Nagy-Britanniából. Nagyon kevés telepes volt jártas a cukormunkában, vagyis csak a gazdagok élvezhették ezeket az új finomságokat. Az 1830-as években, amikor az ipari forradalom javában zajlott, a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy az édesség ne csak a gazdagok számára legyen elérhető, hanem egy új, kifejezetten a gyermekek számára készült piac is. Míg néhány kézműves cukormunkás maradt, az édességboltok az Egyesült Államokban alapvető fontosságúakká váltak, különösen a gyerekek életében országszerte. A penny cukorka lett az első dolog, amire a gyerekek költik a pénzüket, és az édességboltok tulajdonosai leginkább a gyerekek és a családok üzletére támaszkodtak, hogy fenntartsák őket.

 

Magyarországon akkoriban a növekvő cukorkaigényeket eleinte az osztrák és cseh édesipar elégítette ki. A magyar cukorkakészítés csak a kiegyezés után indult el. A Hamburgból bevándorló Stühmer Frigyes 1868-ban Budapesten, Weisz József Sopronban alapított cukorkaüzemet.

 

Később olyan kultikus márkák születtek, mint a Negro, Francia Drazsé, vagy a Dunakavics. A cukorkapiac tovább növekedett és megjelentek olyan új termékformák is, melyek már más országokba komoly sikereket arattak és a piacok meghatározó szereplőjévé váltak, mint például a gumicukorkák. Jelenleg a hazai gyártású termékek mellett a különféle ízű, textúrájú és alakú import termékek is megtalálhatók.

#mindennapünnep

Medúza napja – november 3.

Medúza napja – november 3.

Mindazoknak, akik szeretik a medúzákat, a november 3-i Medúzanap csak neki szól! Ezen a napon ünnepeljük azt a gyönyörű és titokzatos gerinctelen állatot, amelyet a világ „medúzának” nevez. Amellett, hogy élvezzük ezt a szép, nem igazán halat kínáló tengeri élőlényt, a nap arra is ösztönzi az embereket, hogy többet tanuljanak meg erről a tengeri állatról.

A medúza mindig is megzavarta az elmét, különösen jellegzetes felépítésük miatt. Többnyire átlátszó testük, drótos csápjaik és testszerveik hiánya annyira megzavarta a korai tudósokat, hogy nem is tudták besorolni ezeket a fickókat – még akkoriban, amikor a kategóriák csak növények, állatok és emberek voltak. A medúza nem volt növény, de nem is illett az állatok meghatározott formájához. A világ egyszerűen „hiányosnak” nevezte őket, és nem foglalkozott a további vizsgálattal, legalábbis a mikroszkóp feltalálásáig.

 

Egy idő után a világ elkezdte kutatni a fajt, és soha nem nézett vissza. A folyamat során átértékeljük a „hal” használatát a „medúza” elnevezésben is. A „hal” általában gerinces állatokra utal, és a tudósok ma már „zseléknek” is nevezik őket. Mára ez a (kissé) invazív faj szinte az egész világon fennmaradt és virágzott, mert nagyon kevés oxigénre van szükségük. Bármilyen vízben túlélnek, széles étrendet élveznek, nagyon gyorsan szaporodnak, és összezsugorodnak, ha a tápláléktartalékok csökkennek, de csak akkor kelnek életre, ha újra elérhető az élelem.

#mindennapünnep

#680. Alma-művészet

 Egy Wakabayashi Ayame nevű diák, aki 2019-ben végzett, alma remekműveket készített híres festők, például Picasso és Claude Monet különböző stílusai alapján. Az almát a kuvaszai diplomakiállításon mutatták be Japánban.

 

 :)

Jézus, mint gyermek

 

A balett világnapja – november 2.

A balett világnapja – november 2.

A balett világnapja lebegő ünnep, és ennek időpontját évente több balett-társulat tűzi ki. Idén november 2-án kerül sor. A 15. századig visszavezethető balett egy bonyolult, művészi táncforma, amely precíz, könnyed, kecses mozdulatokat és gesztusokat foglal magában, zenére előadva. A balett világnapja különleges alkalom a környező emberek számára, hogy megünnepeljék ezt a közkedvelt művészetet.

A balett világnapját először 2014. október 1-jén ünnepelték. Ezen a különleges napon a világ legkiválóbb balett társulatai hat kontinensről közvetítenek élő videókat, amelyek bemutatják előkészületeiket, próbáikat és táncóráikat a színfalak mögött. Az eseményhez hozzájáruló fő társulatok az Ausztrál Balett, a Bolsoj Balett, a Királyi Balett, a Kanadai Nemzeti Balett, a San Francisco Ballet és a Svéd Királyi Balett.

 

A balett története a 15. századig nyúlik vissza Olaszországban és Franciaországban. A táncot gyakran nemesek és asszonyok mutatták be a királyi udvarokban. A balett korai formája azonban nemcsak a táncot, hanem a zenét, a költészetet, a dekorációt és a „ballet de cour” néven ismert jelmezt is magában foglalta. A kidolgozott balettforma fejlesztését Medici Katalin, II. Henrik francia király felesége dolgozta ki.

1681-ben a balett a királyi udvarból a színpadra lépett, ahol az operákkal beépült, különösen 

Franciaországban. Az 1700-as években egy francia balettmester forradalmasította ezt a balett-opera irányzatot, és azt hirdette, hogy a balett megérdemli, hogy önálló műfajként megállja a helyét. Ez a forma kifejező és drámai mozdulatokat tartalmazott, amelyeket a táncon keresztül történő történetek elmesélésére használtak.

 

A 19. században a balett fokozatosan fejlődött, ahogy Oroszországban olyan klasszikus technikák fejlődtek ki, mint a hegyes munka, a mozdulatok pontossága és a kiállás. Ebben az időszakban jött létre a klasszikus „Hattyúk tava”, „Csipkerózsika” és „A diótörő”.

 

Manapság a balett különböző formákat és stílusokat ölt, a szabályok egy kicsit kevésbé merevek, mint a múltban. A jelmezek a kreativitás függvényében változnak, és a klasszikus zene már nem az a kötelező zenei műfaj, amelyre előadják. Olyan új táncformákat is életre keltett, mint a kortárs, lírai, modern és neoklasszikus tánc.

#mindennapünnep

#679. Gránátalma az őszi szürkeség ellen!

Vegyül fel a harcot Aphrodité gyümölcsével az őszi szürkeség ellen!

 Katával nagy rajongói vagyunk a gránátalmának. Mostanában sokszor veszek a boltban, mert nekem fám nincs. Az anyósomnak van, és az övé egészen szép. Ez a fa Izraelben van. :)

 A görög kultúrában Aphrodité gyümölcseként is emlegetik. 

Gyógyító és tápláló gyümölcs, melynek nagyon erős antioxidáns hatása van. Így, változó korban pedig fokozattan ajánlatos fogyasztani. (Mondjuk én keveset tudok belőle fogyasztani, mert Kata lányom képes megenni egyedül, és ha nem figyelek...) 

Az antioxidáns vegyületek védenek a szabad gyökök ellen, hatástalanítják azokat.
A gránátalma nem csak a sejtjeinket védi, hanem jótékony hatása van a szív és érrendszerre. Az elmúlt évek kutatási azt bizonyították, hogy a gránátalma összetevői a rákos sejtek egészségessé alakításában, gátolja a rossz sejtek szaporodását. Elsősorban a bőr, tüdő, emlődaganatok esetében értek el sikereket.

A kozmetikai iparban is számos formában felhasználják a bőrre és hajra gyakorolt hatásai miatt.

A bőrre gyakorolt hatásai:
– segíti a sejtregenerálódást
– pattanások eltüntetésében nagy szerepe van
– száraz, zsíros és vegyes bőrre is ajánlott
– lassítja a bőr öregedését

Hajra gyakorolt hatása:
– erősíti a hajhagymákat és a hajhullás ellen is véd

Szóval, csak ajánlani tudom, hogy jön a hideg, télibb időszak. Érdemes fogyasztani ezt a gyümölcsöt. A vidám színe miatt, és mert finom.

A szerzők nemzeti napja – november 1.

 A szerzők nemzeti napja – november 1.

 

Ma van a Vegánok napja is, de most a friss élmény miatt emellett a nap mellett döntöttem.

Mindannyiunknak megvan az a könyve – vagy kettő –, amellyel nem tudunk betelni, és ez az ünnep alkalmat ad arra, hogy értékeljük az őket létrehozó ragyogó elméket. A könyv hasonló a kábítószerhez; menekülés lehet, bár átmeneti, de az élet stresszei elől. Idén november 1-jén ünnepeljük a nemzeti szerzők napját úgy, hogy gömbölyödj össze a könyveddel, vagy amit olvasol , igyál egy forró teát, tölts időt egy másik világba.

Annak érdekében, hogy értékeljük azokat az írókat, akik segítenek inspirálni minket, fontos, hogy érzékeljük az időt, a vért, a verejtéket és a könnyeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szavak kerüljenek az oldalra. Legyen szó fikcióról, fantasyról vagy életrajzról, a könyvek fontos szerepet játszanak életünkben, és ünnepelni kell az alkotóikat! Ma szánjon egy percet arra, hogy értékelje a szerző(k)t, akik számtalan órát töltöttek kedvenc könyveinek megírásával.

 

Többé-kevésbé ők azok, akik írtak regényeket, verseket, képregényeket, tankönyveket és még sok minden mást. Az 1500-as években William Shakespeare volt a leghíresebb szerző, ma pedig J.K. Rowling. Nekem örökre Agatha Christie és Jane Austen lesz a kedvencem, de rajongok P.G.Wodehouse humoráért, Karl May indiános könyveiért, Lee Child izgalmas könyveiért. A magyar irodalomból Jókait, Örkényt és Szabó Magdát szeretem, de a kortárs írókat is kedvelem. Lackfi Jánost és Grecsó Krisztiánt. Fantasztikus, ahogy képesek fantasztikus és csodálatraméltó világokat és tájakat létrehozni, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy elmélkedjünk és betekintést nyújtsunk saját hétköznapibb valóságunkba.

 

Függetlenül attól, hogy melyik időszakból vagy honnan származnak, a szerzők mindig képesek voltak tanítani, szórakoztatni és mozgatni minket – akár vissza is tértünk a régi, vak Homéroszhoz, aki úgy mesélte el „Odüsszeáját”, hogy le sem írta.

 

Tehát mi az a szerző? Nos, történelmileg és tartósan valaki a szavaival mozgatja meg követőit. Az írók mélyreható kutatásokat végeznek, és sok esetben éveket töltenek azzal, hogy tökéletesítsék, amit végül elolvasunk. Ezeknek a történeteknek a szövegezése, szerkesztése, átdolgozása és újraírása éveken át lenyűgöz bennünket. Minden köszönetet megérdemelnek, amit csak tudunk.

Ismerjük el azokat, akik hozzájárultak a bármely nemzet irodalmához, és ünnepeljük meg őket! Azzal, hogy olvasunk!

Ha van kedved, meg is írhatod, hogy ki a kedvenc íród!

#mindennapünnep