Az én tehetséges Zsófim

 Valljuk be őszintén, hogy az ember szeret büszkélkedni a gyerekeivel! Én is ilyen vagyok. Nekem egyik gyerekem sem tanul jól. Vagyis Nimródnak az a szerencséje, hogy jó feje van, és sajnos abból él, amit hall. De neki valahogy mégis minden könnyebben megy. Ettől eltekintve nem szorgalmasak, és nem szeretnek tanulni. Zsófimmal most elég nehéz szinte jutottunk. Sok oka van ennek. Persze, van ami az ő hibája is, de úgy gondolom, hogy egy iskolának nagyon fontos lenne, ha figyelne a "furcsább" gyerekekre. Ahogy telnek az hónapok, azt látom, nem változott semmit a helyzet. De ez a mi küzdelmünk, nem is akarok erről beszélni.

Viszont az biztos, hogy Zsófim tehetséges. A rajzolás az ő öröme, adottsága van hozzá. Minden ellenére örülök, hogy nem ment művészeti iskolába, nem vették fel, nem volt hozzá elég jó. Ez is elrontotta az amúgy sem vidám lelkét és természetét. De hála Istennek, van itt Móron egy Művésziskola, ahová a lányaim eljárnak rajzolni, festeni, alkotni. Mindkettő. Vicces, mert nagyon más a stílusuk. Katáé mindig színesebb és mindig vidámabb.

Gondoltam, megosztom, hogy megmaradjon itt a blogon is, hogy ő igenis értékes, képes fantasztikus dolgokra! Ő egy különleges ember! És én nagyon szeretem!

Az én optimista és életszerető lelkem máshogy lát sok mindent, mint ő, de tudom, hogy Isten őt ilyennek szereti, és ilyennek fogadja el. És hiszem, hogy a tenyerén hordozza!