Sok idő telt el, hogy újraolvastam ezt a könyvet. Katának kötelező olvasmány volt ebben az évben. Én voltam a hangos könyv. Mivel a kolléganőm szervezett a gyerekeknek délutáni felolvasást a könyvből (nagyra is tartom ezért is), Kata nem maradt ott, ezért én is szerveztem itthon egyet, hogy lépést tartsunk a többiekkel. Én amúgy is szeretek felolvasni könyveket, sokszor csináltam itthon is a gyerekeknek, meg az iskolában is szoktam. Hálás vagyok a kolléganőmnek is, aki rendszeresen olvas fel könyveket a gyerekeknek, hogy minél több történetet ismerjenek meg.
Na, szóval, az örök klasszikus. Én magam nagyon régen olvastam már. Kb. akkor, amikor nekem kellett az iskolában. Ez se ma volt. Bevallom őszintén, hogy úgy vagyok a magyar irodalommal, főleg a kötelező olvasmányokkal, hogy szinte mindent elolvastam, amit kértek, mert szabálykövető gyerek lévén ezt így tartottam helyesnek. Sajnos az én gyerekeim nem annyira szeretnek olvasni. Zsófi igen, ő mindig olvas valamit. Kata leginkább csak angolul. Ezért most nekem is küldetésem az, hogy a klasszikus történeteket, amiken felnőttem, megismerjék a gyerekeim. Még ha kamaszok, akkor is. :)
Molnár Ferenc fantasztikus író, és én szeretem, amiket ír. De ezt a regényét nem. A történet nagyon jó és teljesen lelkes és őszinte érzelmekkel teli, de én mindig utáltam, ha valaminek rossz a vége. És a magyar irodalom kötelező olvasmányaiban valaki mindig meghal vagy rossz lesz a vége.
Az biztos, hogy nem is bírtam sírás nélkül felolvasni.
Történet:
A Pál utcai grundon délutánonként kisdiákok játszanak. Hírét veszik, hogy a Füvészkertben tanyázó rivális társaság, amelynek Áts Feri a vezére, rohamra készül, hogy elfoglalja a Pál utcaiak grundját. A fiúk felkészülnek az ellenséges támadásra. Bokát választják vezérül, a többiek is kapnak rangot, egyedül a vézna, szőke Nemecsek Ernő marad közlegény. Geréb, aki szintén a vezéri rangra pályázott, bosszúból a füvészkertiekkel szövetkezik. Az árulás gyanúja Nemecsekre terelődik. A vézna kisfiú, hogy bebizonyítsa hűségét, visszaszerzi az ellenség által elrabolt grundzászlót. Akciója során kényszerű fürdőt vesz a füvészkerti tó hideg vizében. Elérkezik a csata napja…
Maga a történet persze életszagú, bepillantást nyerhetünk a régi korba, amikor egy pesti fiúnak nem voltak olyan játszási lehetőségei, mint nekünk, akik vidékről származunk. Mi csak kimentünk az utcára, vagy lementünk kert végébe, ki a határba, és csatangoltunk, játszottunk. Itt nehezebb volt a helyzet. De talán a gyerekek is megértik, hogy mennyivel másabb volt régen az élet.
Mindenesetre örülök, hogy még egyszer, többet nem kell elolvasnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése