Mindig is szerettem azokat a Christie-könyveket, amelyekben nem Poirot vagy Miss Marple nyomoz. Nos, ez is egy ilyen könyv volt. Eléggé tetszett, még így újraolvasva is, mert nem mindenre emlékeztem már belőle.
Nagy-Britanniában 1929-ben, Magyarországon viszont csak 1995-ben jelent meg először a A Hét Számlap rejtélye, melynek helyszíne Chimneys, Lord Caterham vidéki kastélya, ahol fiatalokból álló vidám társaság vendégeskedik. Egyikük sem éppen korán kelő, ám akad közöttük egy, Gerald Wade, aki minden képzeletet felülmúlóan sokáig alszik. Olyannyira, hogy mire leér reggelizni, szinte már ebédre terítenek.
Ez persze nem csak a háziasszonyt, hanem a többieket is bosszantja,
ezért – legalábbis szerintük – remek tréfát eszelnek ki, néhány
hangosabbnál hangosabb ébresztőóra közreműködésével.
Csakhogy a fiatalember másnap nem hogy a megszokottnál korábban, de
egyáltalán nem érkezik le a reggelihez. Mi több, később sem. Majd
megjelenik az inas, aki szörnyű hírrel szolgál az érdeklődőknek: „… a
szerencsétlen fiatalember örökre elaludt.”
Majd kicsivel később az akkori társaság újabb tagja leheli ki lelkét.
Már az első haláleset is kétségeket ébresztett egyes emberekben, ám ez a
második komoly lavinát indít el – minden szinten.
Főleg, mert mindkét esetben szóba kerül a Hét Számlap, ám senki nem
tudja biztosan, mi is az pontosan. Csak annyiban lehetünk biztosak, hogy
valami rejtély van a dologban. És persze nincs olyan rejtély, amit Lady
Eileen Brent ne akarna felderíteni. Főleg, ha érintett az ügyben.
Miss Marple és Hercule Poirot helyett vele, és a két „tökfilkóval” kell beérnünk. A rend hivatalos őreit pedig Battle főfelügyelő képviseli. Persze nincs könnyű helyzetben, de ehhez valószínűleg már hozzászokott. Vagy ha nem, hát most alkalma nyílik rá. Miss Brent ugyanis olyan, de olyan dolgokat művel…
* Nekünk, magyaroknak acélidegeink vannak.
*…sose tartottam sokra azt a jelszót, hogy „Fő a biztonság". Véleményem szerint jobb lenne, ha az autóbusz minél előbb elütne mindenkit, aki egész életében arra vigyáz, hogy el ne üsse egy autóbusz, és egyszer s mindenkorra végezne vele. Az ilyen ember úgyse ér semmit.
– Van-e rémesebb e két szónál? – kiáltott fel Mr. O'Rourke. – Hála az égnek, én magam, iskolázott ember lévén, minden tárgyban teljességgel tudatlan vagyok – fűzte hozzá jámboran.
* Az ember nem zseblámpával megy könyvet keresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése