Kivel is kezdhetném a sort, ha nem az egyik, vagy a fő kedvenc írónőmmel?
Hát persze, hogy Ő! Ki más? A krimi koronázatlan vagy igazán megkoronázott királynőjével, aki mindenki, vagy legalábbis sokak kedvence! Annyira jól ír, és olyan fordulatos és izgalmas, hogy magával ragad, mindig magával ragad.
Bevallom őszintén, hogy nekem a kedvenc könyveim tőle azok, amelyekben sem Miss Marple, sem Poirot nincs benne. Természetesen azokat is nagyon szeretem, de nagy rajongója vagyok Tuppence és Tommy Beresfordnak, és nagyon sajnálom, hogy kevés könyvében szerepelnek csak. Ők egy nagyon vicces házaspár, és rendkívül vicces kalandokba tudnak keveredni.
De a Marple-regények közül ez az egyik kedvencem. Ezért is gondoltam, hogy ezzel kezdem. Először arra gondoltam, hogy ABC szerint olvasom újra a Christie-könyveket, mert úgy érdekes lenne. Még tinédzser voltam, és olvastam egy könyvet. Sem a címére, sem az írójára nem emlékszem, mármint, hogy mi volt az, és abban volt az egyik szereplő, aki a könyvtárban ábécé szerint olvasta a könyveket. És ez olyan sokszor eszembe jut. De persze nem kell, hogy így működjön.
A Paddington 16.50 egy jó kis könyv, érdekes, izgalmas, jól megírt regény. Tényleg végig azon gondolkodsz, hogy a "néni" tényleg látta-e, meg hogy vajon miért is nem hisz neki senki. Természetesen Miss Marple igen. Agatha Christie ebben a történetben is megcsillantja zsenialitását.
Nagyon izgalmas az alaptörténet, nagyon eredeti ötlet. Miss Marple
ezúttal szinte a semmiből kezdi meg a nyomozást, hiszen még azt sem
tudjuk, tényleg történt-e gyilkosság, majd nem is teljesen személyesen,
hanem Lucyn keresztül fejti meg a rejtélyt. Lucy nagyon izgalmas,
szerethető karakter, aki nagyszerű munkát végez, de a többi szereplő is
nagyon érdekes, összetett.
Izgalmas. Váratlan. Egyedi.
Összegyűjtöttem azokat a kiadásokat, amik megjelentek. Nekem a középső van meg, egy régi kiadás.
A Paddington 16.50 Agatha Chrisite egyik regénye, mely 1957-ben a William Collins Sons and Company Ltd. adott ki Nagy-Britanniában. Eredeti címe 4.50 from Paddington. Magyarországon 1972-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
Mrs. McGillicuddynak igazán nem volt túlságosan élénk a fantáziája - mégsem hitte el senki, amikor azt állította, hogy szemtanúja volt, amint a szomszéd vágányon haladó vonat ablakában egy magas, sötét hajú férfi megfojtott egy szőke nőt. Illetve.. egy valaki mégiscsak hitt a derék skót hölgy szavában, és szerencsére ez az egyvalaki nem más, mint az aranyos, ősz hajú, finom modorú Miss Marple, aki Agatha Christinek nem egy regényében sikeresen leleplezte a gyilkost. Bízvást nem követünk el indiszkréciót, ha eláruljuk: Miss Marple-t ezúttal sem hagyja cserben briliáns logikája, és Agatha Christie olvasóit most sem éri csalódás.
Idézetek a könyvből:
A legszörnyűbb dolog a gyanú. Az, hogy az ember nem tudja. És talán sohasem tudja meg!
Azt hiszem, nagyon romantikus vagyok. Talán azért, mert nem mentem sohasem férjhez!
Kétségkívül vannak a világon olyan szent életű emberek, akik közömbösek a pénz iránt. Én azonban még sohasem találkoztam eggyel sem.
✔😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése