Emlékszem, hogy amikor először olvastam, már akkor is nagy hatással volt rám. Nagyon tetszett. Még úgy is, hogy nem konkrét Christie, hanem egy feldolgozás, hiszen Charles Osborne dolgozta át színdarabból, de attól még nagyon jó volt. Nekem kimondottan tetszett. Láttam is magam előtt. Például a székesfehérvári színházban remekül el tudnám képzelni, főleg ha a kedvenc színészem játszaná a főszerepet.
Néhány stílusjegy hiányzott a regényből, amit szeretünk Chrisiteben, de azért nekem így is izgalmas volt. Olvasod, olvasod, és amikor már úgy érzed, hogy tudod, ki a gyilkos, akkor kiderül, hogy ő nem lehet.
Pörgős volt, gyorsan lehetett vele haladni, olvastatta magát, bár
már az elején sejtettem, hogy ki a gyilkos valójában és végül igazam is
lett, ami AC regényeknél nem nagyon szokott előfordulni, szóval ezzel
magamat is sikerült meglepnem.
Furcsa volt, hogy Poirot vagy Miss Marple nem szerepeltek, de ebből is látszik, hogy nélkülük is lehet szuper egy AC krimi.
Meg már írtam is, hogy jobban szeretem azokat a krimijeit (többet is), amiben ők nincsenek benne. Máshogy izgalmasak.
Szóval: Ajánlom.
A
vonaton olvastam el, útban a szüleimhez, hiszen volt vagy 5 órám rá.
Nem olyan vastag, hogy ne lehessen végezni vele, úgyhogy elég gyorsan is
ment.
Agatha Christie A váratlan vendég (The Unexpected Guest) című műve eredetileg színdarabnak készült, majd 1999-ben Charles Osborne átdolgozta regénnyé. Magyar nyelven először 2007-ben jelent meg a debreceni Aquila
kiadónál, majd 2014-ben az Európa kiadónál, mind a kétszer Kovács Ivett
fordításában.
Tartalom:
Sűrű köd lepi Dél-Wales kietlen útjait. Magányos utazó autózik a kései
órán a kihalt úton, s egy kanyarban árokba csúszik a jármű. Sehol egy
arra járó, így hát a vezető gyalog kénytelen elindulni, hogy segítséget
keressen.
Magányosan álló előkelő villára bukkan a közelben, s mivel
kopogására nem kap választ, bemegy a tárva-nyitva álló ajtón. A
nappaliban egy középkorú úr ül tolószékben – ám az idegen döbbenten
látja, hogy a férfit lelőtték.
Vajon miért nem menekül hanyatt-homlok az idegen a helyszínről,
hiszen nyilvánvalóan gyilkosság történt? Azért, mert megjelenik egy
vonzó, szőke nő – netán a gyilkos? –, és lovagias hősünk nem hagyhat
magára egy bajba jutott hölgyet? Talán a kíváncsiság marasztalja ott?
Netán valami más, titokzatos indíték vezérli?
Agatha Christie, a krimi koronázatlan királynője a tőle megszokott
módon mesterien bogozza ki a szálakat az eredetileg színdarabnak
készült, Charles Osborne által regénnyé átdolgozott történetben.
Idézetek:
– „Bús köd száll novemberben, de ritkán decemberben.” Gondolom, ez nem Keats?
– Nem – jelentette ki Cadwallader büszkén. – Ez Cadwallader.
…] a férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. Ebből is nagyszerűen látszik. Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.
– És a nővér szavában lehetett hinni?
Miss Bennett láthatóan megsértődött a kérdésen, amit a hivatása becsmérléseként értelmezett, és kissé ellenségesen felelt:
– Nagyon remélem. Végül is az emberek nem szoktak összevissza hazudozni… ilyen kérdésekben semmiképpen. Vagy talán igen?
Cadwallader őrmester, aki figyelemmel kísérte a kihallgatást, most közbevágott:
– Ó valóban nem szoktak! – kiáltotta. – Abból, ahogy beszélnek, néha
az az érzése támad az embernek, hogy nem csupán bőven a sebességhatár
alatt hajtottak, de közben sikerült még visszafelé is haladniuk!
Színdarab:
A Váratlan vendég (The Unexpected Guest) Agatha Christie 1958-ban bemutatott színdarabja. A mű a londoni Duchess Theatre-ben nyitott 1958 augusztusában, ahol nemcsak kasszasiker lett, de a kritikusok tetszését is elnyerte. 612 előadást tartottak belőle, mely minden addigi rekordot megdöntött a színházban.
A színdarabot Charles Osborne 1999-ben regénnyé dolgozta át (csakúgy, mint a Feketekávé, és a Pókháló című krimi-színdarabokat is).Magyarországon először a Madách Színház mutatta be 2016-ban.
😊✔
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése