Gyermekkorom nagy kedvence ez a könyv. Egyébként is, kicsit indiánmániás vagyok. A gyerekeim is tudják. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy MUSZÁJ nekik megismerni ezt a könyvet. Így minden este közös felolvasás van. Én vagyok a hangoskönyv. :)
Karl May egy különleges író volt. Tudtad
például, hogy vakon született, aztán megműtötték és 4 éves korára kapta
vissza a látását? Vagy tudtad, hogy többször összeütközésbe került a
törvénnyel, mert apró lopásokat, csalásokat követett el, hogy megéljen?
Aztán jött az írás!
És a Winnetou!
Aztán jött az írás!
És a Winnetou!
Egyszer jutott el Amerikába csak, de akkor sem a prérire. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával.
Nekem 4 részben van meg, és a gyerekekkel még csak az első részt olvastuk el. De folytatása következik. 😊
Érdekes látni, hogy melyik gyerekem hogy éli meg. Zsófi szinte él a történettel. Izgul, megjegyzéseket tesz, és látszik rajta, hogy szinte ott van. Kata szimplán szórakozott, és nála nem lehet tudni, hogy mikor van képben, és mikor nincs. Leginkább nincs. :) Vannak koncentrálási problémái. Nimródot meg szimplán nem érdekli. Rezzenéstelen arccal szenvedi végig. Ő az a gyerekem, aki nagyon logikusan gondolkodik, de az olvasás mint olyan számára... nem létezik.
Azért próbálkozom.
Én is nagyon szerettem az indiános könyveket. Sosem olvastam lányregényeket, mert unalmasnak, érzelgősnek tartottam őket. Inkább ezek meg Jókai, Verne.
VálaszTörlés