Egy újabb Tommy és Tuppence könyv. Vagyis ez a kedvencem.
Már egy ideje ott figyelt a könyvespolcom, és szinte kiabált rám, hogy mikor olvasom el újra, és megint! De mindig kicsit félretettem, mert volt más, vagy más dolgom. Ám aztán rászántam magam. És még mindig nagyon jól éreztem magam alatta.
Ez nemcsak egy egyszerű krimi. Amellett, hogy a kedves középkorú házaspár különleges kémtörténete ez, komoly kérdéseket is feszeget. Tommynak és Tuppence-nek nehéz megbirkóznia az életkorával: már nem kapnak munkát az újabb világháború idején. Generációs gondokról is olvashatunk: gyermekeik unalmas öregeknek látják őket… Pedig nagyon vagányok, vállalják a veszélyeket, bár talán egy kicsit későn jönnek rá a kém kilétére.
Történet:
Tommy és Tuppence fölött eljárt kicsit az idő. A második világháború elején kénytelenek tudomásul venni, hogy az ő tudásukra már nincs szükség, hiszen jönnek a fiatalok, többek között az ő gyerekeik is. De aztán mégiscsak megkérik Tommyt, segítsen egy német ügynök kézre kerítésében. Alig van nyom, amin elindulhatna, még azt sem tudni, nőt vagy férfit keres. A Sans Souci panzióban száll meg álnéven, és reméli, hogy veleszületett kitartása és józan esze nyomra vezeti. Másban nem bízhat. De Tommyt ilyen apróságok nem bátortalanítják el. Tuppence pedig, hiába igyekeznek távol tartani a veszélytől, természetesen beleveti magát a sűrűjébe…
Idézetek a könyvből:
„Apám és anyám szeretik egymást… és hűségesek egymáshoz. Annyira, hogy ez már tiszta röhej.”
A sikeres megtévesztés lényege, hogy az ember tudja, mikor mondjon igazat.
– […] Fura élet ez a miénk. Becsüljük az ellenfeleinket, és azok is minket. Az ember többnyire megkedveli a vele szemben állót… még akkor is, ha minden tőle telhetőt elkövet, hogy a fejét a víz alá nyomja.
– Maga csodálatos, egyszerűen csodálatos! – áradozott a fiatalember.
– Hagyjuk a bókokat, jó? – mondta Tuppence. – Eléggé csodálom én is saját magamat, nem szükséges még tódítani is.
– […] Szerintem nincs nő, aki annyira hülye lenne, mint amilyennek ő látszik.
– Gyakran megfigyeltem, hogy az odaadó feleségek szellemi képességei erősen
megcsappannak – dünnyögte Tommy.
A fecsegés olyan szolgálatot tesz, mint egy biztonsági szelep. Az emberek élvezik a szóbeszédet. Fölpezsdülnek tőle, és könnyebben elviselik gondjukat-bajukat.
Fogalmuk sincs arról, hogy milyen hatásos a német propaganda. Valamit megérint az emberek lelke mélyén, talán a sóvár hatalomvágyat. Ezek az emberek készek elárulni a hazájukat, de nem pénzért, hanem valami elmebajos büszkeségből, hogy ők, éppen ők lesznek azok, akik az ország érdekében tesznek valamit. És ez minden országban így van. Ide vezet a dölyfösség és a hiú dicsőségvágy!
– Gyakran megfigyeltem, hogy az odaadó feleségek szellemi képességei erősen megcsappannak – dünnyögte Tommy.
– És hol figyelted meg, ha szabad kérdeznem?
– Nem nálad, Tuppence. A te odaadásod sohasem terjedt odáig.
✔
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése