Nos, kérem, ez az AC-történet bizony nem kevéssé tér el a szokásostól. Merthogy sokáig (kb. a regény kétharmadáig) nem a bűnügyi szál és nem Miss Marple áll a középpontban, hanem maga a címadó épület, a Bertram szálló: az Edward király korának kényelmét, atmoszféráját idéző szálloda, amely a békés, pletykás, régi szép időket idézi, arisztokratikus miliőjével csak úgy vonzza az embereket.
Henry, a letűnt emberfajta a tökéletes komornyik választékos modorával fogadja a szálló vendégeit, a pompás hallban pedig naponta megtörténik az ötórai tea ceremóniájának csodája, tönkrement arisztokraták, elszegényedett régi vidéki családok tagjai, kisöregek teázgatnak és majszolják a fenséges mazsolás, békebeli vajassüteményt. Hát nem csodálatos?
Ebbe az időutazás érzetét keltő környezetbe toppan be Miss Marple is, aki unokaöccsétől és annak feleségétől kapja ajándékba a múltidézés lehetőségét. A korához képest nagyszerű látással, a józanság tisztánlátásával rendelkező idős hölgy nem áltatja magát, pontosan tudta, mindössze arra vágyik, hogy felfrissítse régi emlékeit. Gyerek és ifjúkora keresésére indul, felkutatni rég elfeledett érzéseket. Közben érdekes információkat tudunk meg róla és az elbeszélő szerint néha eléggé helyteleníthető szokásairól. Miss Marple, tudjuk, remek megfigyelő, nem tagadja, hogy szeret dolgokat látni, hallani, és mi tagadás, nem veti meg a pletykát sem, ráadásul eléggé ritkán bízik meg az emberekben, és mindenkiről a rosszat feltételezi. Ez nem vet ugyan túl jó fényt rá, de rendkívül hasznosnak bizonyulhat egy bonyolult bűntény esetén, ahol ugye szokás szerint szinte mindenki gyanúsított, és ahol a hatalmas dongóként magában dünnyögő Davey főfelügyelő, az Atya bizony segítségre szorul.
Történet:
Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak
száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol
nem lehet találkozni Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi
angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek, pudingjuk
van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda
ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg
is van. Hatalmas kandallók…
Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben – bűntény?
Történhet?
Ön kitalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami külön¬ben nem is olyan
egészen hamisítatlan) – sötét üzelmeket takar „Igyekszünk vendégeink
minden óhaját teljesíteni” – mondja a tökéletes szálloda tökéletes
üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak… És a bájos,
törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik… És amikor már ő
is, az olvasó is úgy érzi minden rejtély megoldódott – a szerző még az
utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!
Nem a kedvenc könyveim között szerepel, de kellemes és izgalmas kikapcsolódást nyújtott újfent!
Idézetek:
Megtanultam (amit egyébként, azt hiszem eddig is tudtam), hogy az ember sose mehet vissza, és nem is szabad soha megpróbálni, és hogy az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?
Ne beszéljen Sherlock Holmesül.
Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.
– Furcsa lány – mondta Lady Selina. Neki is, mint Miss Marple-nak, hatvan alatt minden nő lány volt.
A kíváncsiság, vagy ahogy ő maga szerette nevezni, az „érdeklődés” más emberek dolgai iránt kétségkívül Miss Marple jellemző tulajdonsági közé tartozott.
[…] az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?
– Igen – mondta Miss Marple. – Lucifer gyermekei gyakorta szépek a szemnek… És mint tudjuk, babérfaként virulnak.
Az embernek bele kell törődnie a változásokba.
Sajnálatos módon meg kell jegyeznünk, hogy Miss Marple nem használta ki a kulturális élet kínálta tág lehetőségeket.
A délutáni tea ugyanis a Bertramban valósággal látványosság volt.
Csodálatos volt. A szertartáson Henry elnökölt; megtermett, nemes
jelenség, rokonszenves, érett ötvenes, öreguras külsővel és egy rég
letűnt emberfajta: a tökéletes komornyik választékos modorával. A
tulajdonképpeni munkát karcsú ifjoncok végezték Henry zordon
parancsnoksága alatt. Az asztalokon nagy, díszes ezüsttálcák és antik
ezüst teáskannák álltak. A porcelán, ha nem is volt éppenséggel
Rockingham vagy Davenport, de minden esetre annak hatott. A Blind Earl
készletek különösen kedveltek voltak. A legjobb indiai, ceyloni,
darzsilingi, lapsangi stb. teát szolgálták fel. Ami pedig az ennivalót
illeti, az ember kérhetett bármit – és meg is kapta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése