Pakolás közben ránéztem a könyvespolcomra, és ez a könyv valahogy "jelezte" nekem, hogy újra kellene olvasni. De aztán nem volt rá időm, meg másikba fogtam. Emlékeztem a történetre, és emlékeztem arra, hogy tetszett is akkor, amikor régebben olvastam.
Most, hogy újra elővettem... most is tetszett. Szerintem ez egy igen jól megírt krimi, sok lélektani beszélgetéssel, és valahogy lelkisebb lett - nekem -, mint néhány más Christie-regény.
Történet:
Mrs. Argyle-t, a dúsgazdag, jótékony hölgyet, három leány és két fiú örökbe fogadó anyját holtan találják a nappalijában. Valaki piszkavassal szétverte a fejét. A rendőrség úgy véli, tudja, ki a tettes. Letartóztatják az egyik mostohafiút, Jackót, aki ellen vannak bizonyítékok – s akinek volna alibije, csakhogy az úrvezető, aki a gyilkosság időpontjában felvette a kocsijába, nem kerül elő. Jackót elítélik, és meghal a börtönben. Eltelik két esztendő. Dr. Calgary, a sarkkutató hazatér Angliába. Régi újságokat lapozva megdöbbentő hírre bukkan. Feltámadnak benne az emlékek. Két évvel azelőtti balesete, az amnézia… Tennie kell valamit. Dr. Calgary biztos benne, hogy a rendőrség tévedett. Cselekszik. Jackót törvényileg rehabilitálják. De a család nehezen elnyert békéje odavan. Mert ha nem Jacko, a fekete bárány a gyilkos, akkor ki? Csak a közvetlen környezet valamelyik tagja követhette el a szörnyű tettet. De kicsoda? A szelíd, tudós férj? A ragaszkodó, fiatal titkárnő? A cseléd? A lányok? A másik fiú? Még egy gyilkosságba és egy gyilkossági kísérletbe kerül, míg dr. Calgary levezekli „vétkét”, és bravúros amatőr nyomozással felgöngyölíti az eredeti és az új bűnügyeket.
Arról is meséltem már nektek, hogy én amikor vasalok vagy főzök, mindig szoktam vagy sorozatot nézni vagy podcasteket hallgatni. És rátaláltam egy BBC-s sorozatra, aminek a címe Az alibi volt. Általában szeretem a BBC-s feldolgozásokat, így belefogtam.
Hát... teljesen összezavarodtam és úgy éreztem, hogy depressziós leszek tőle. (Ami nem jellemző rám.) Be kell valljam, hogy nekem ez a feldolgozás nem tetszett. Nem is hozta vissza számomra a könyv hangulatát, a történetben is voltak teljesen más momentumok, pl. Dr. Calgaryval kapcsolatban, meg a történet alakulásában is, és kicsit nekem túl művészire sikerült.
Ami nekem, a könyv borítóján található részlet látszik, az is egy feldolgozás, és arra emlékszem, hogy azt talán láttam. Donald Suttherlanddel filmen. De a könyv mindenképpen jobb volt. Szerintem ebben áll Christie zsenialitása.
Mindenképpen a könyvet ajánlom, nem a sorozatot!
✔
Idézetek a könyvből:
- Nincs, amit egy nő el ne hinne, ha hinni akarja.
- A dolgok ritkán annyira szörnyűek, mint amilyennek látszanak.
- Az igazság gyakran nem hangzik meggyőzően.
- Mindent előre végiggondoltunk, amit mi fogunk mondani, és rendszerint azt is, hogy milyen válaszokat kapunk. És persze általában ezen bukik meg a dolog. A válaszok sosem azok, amiket várunk.
- Olyan szörnyű, mikor valakinek mindig igaza van. Egyre tehetetlenebbnek érzi tőle magát az ember.
- Az embernek szüksége van egy kis egészséges közönyre is
- Az ember felelősséggel tartozik a cselekedeteiért, és nemcsak a cselekedeteiért, hanem a következményeikért is.
- Nincs rosszabb annál, mint ha az ember nem tartozik sehová.
Fantasztikus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése