Nemzeti ceruzanap – március 30.

 

Nemzeti ceruzanap – március 30. 

A nemzeti ceruzanap március 30-án van, és ez a tökéletes pillanat arra, hogy felfedezzük ezeket a régi íróeszközöket. Ez az egyszerű eszköz nagyon sokat jelentett az emberiségnek. Lehetővé teszi az embereknek, hogy kifejezzék magukat, segít megtalálni kreativitásukat, és mindenféle firkát és firkát támogat. Tudtad, hogy egy ceruzával akár 45 000 szót is írhatsz? A ceruzákat évszázadok óta használják, és sok változáson ment keresztül a kialakításuk, de elgondolkozott már azon, hogy kinek jutott eszébe a radír ceruzához rögzítésének zseniális ötlete? Nos, Hymen Lipman volt e nagyszerű felfedezés mögött, és felelős azért, hogy megkönnyítse életünket. Ezt a napot e nagyszerű teremtés tiszteletére ünnepeljük.  

Ki gondolta volna, hogy egy faházba zárt grafitmag ennyi és rendkívül fontos feladatot képes ellátni? 

 Az általunk ismert ceruza feltalálása előtt az emberek még mindig írtak, csak olyan dolgokat használtak, mint a teveszőr finom ecsetje vagy a ceruza (ókori rómaiak). Az i.e 1. században Thesszaloniki Fülöp görög költő az „ólmos íróeszközökről” írt.  

A ceruza az egyik első íróeszköz, és ismert, hogy a 16. században keletkeztek, amikor a világ felfedezte a grafitot. A szénnek ezt a kristályos formáját valahol 1565 körül vagy még korábban, az angliai Keswick közelében találták meg. A legenda szerint itt egy vihar kitépett egy fát, és a fák gyökereihez tapadt egy fényes fekete anyag – grafit! Nincs bizonyíték arra, hogy így fedezték fel a grafitot; azt tudjuk, hogy ezt a helyet néhány évtizeddel később kereskedelmi grafitbányává alakították át. Ez az az idő, amikor az emberek egy zsinórba csavart grafitdarabot kezdtek használni az íráshoz.  

A 18. századi német kémikus, A. G. Werner volt a felelős a „grafit” elnevezéséért, amely a görög „graphein” szóból származik, ami „írni” jelent. A felfedezést követő első napokban a helyi pásztorok voltak az egyedüliek, akik grafitot használtak juhaik megjelölésére. Mivel nagyon hasonlított az ólomra, az emberek plumbago-nak – a latin ólom szóval, azaz „plumbus”-nak – vagy akár „fekete ólomnak” nevezték. Ez a konnotáció a grafitnál, következésképpen a ceruzánál is megmaradt. 

 Miután Conrad Gessner svájci természettudós közzétette rajzát egy facsőben lévő grafitcsíkról, a „ceruza” kezdett elterjedni egész Európában. Nagy-Britanniának ekkor még monopóliuma volt a ceruzakészítés és a grafit felett. 1794-re azonban Franciaországot elzárták ettől a ceruzaellátástól a Nagy-Britanniával vívott háború miatt. Így Nicolas-Jacques Conté francia mérnök volt a felelős a „Crayons Conté” feltalálásáért, amely alacsony minőségű grafit volt agyaggal keverve, rudakká formázták és sütötték. A kontinentális ceruzagyártóknak többé nem kellett a britekre hagyatkozniuk a ceruzákért.  

Conté találmánya további innovációra sarkallt a ceruzakészítés világában. Németország, Franciaország, Amerika – minden ország elvégezte a saját kísérleteit, és a ceruzakészítés mindennapossá vált az egész világon. Ezek a ceruzák nagyszerűek voltak, de a körülötte lévő fa nem. Valójában gyakran rossz minőségű volt. Hamarosan az emberekben támadt az ötlet, hogy ceruzákat festenek, hogy elfedjék a fa minőségét. Csak a legdivatosabb ceruzák maradtak festetlenek. Aztán az 1889-es párizsi világkiállításon egy osztrák-magyar ceruzagyár új luxusceruzát mutatott be – amelyet sárgára festettek. A Koh-I-Noor nevet a világ legnagyobb és legjobb gyémántja után kapta. Emiatt a sárgát a minőséggel társították, és sok más ceruzakészítő ezt a színt választotta ceruzáinak díszítésére. Az Egyesült Államokban még ma is sárgára festik a ceruzákat és más íróeszközöket, hogy a minőséget képviseljék.  

És mi van azokkal a hibákkal, amelyeket az emberek írás közben követtek el? A radírok előtt az emberek a hibákat régi kenyérdarabokkal dörzsölték ki. Aztán 1770-ben egy Joseph Priestley nevű pap-vegyész észrevette, hogy a dél-amerikai fákról betakarított gumi nagyon jó a ceruzanyomok eltávolításában. Mivel az embereknek dörzsölniük kellett a nyomok eltávolításához, ezt a gumit „guminak” nevezték el.  

Németországban megszületett a ceruzák tömeggyártása, olyan társaságokkal, mint a Faber-Castell, a Staedtler és a Lyra, amelyek nagy mennyiségben gyártottak ceruzákat. Massachusettsben a Dixon Ticonderoga Company a 19. században kezdett ceruzákat gyártani. A 19. század végére a ceruzákat széles körben használták az Egyesült Államokban. A ceruzákhoz leghíresebben használt fa a vörös cédrus volt aromája és minősége miatt. 

1858. március 30-án Hymen Lipman szabadalmaztatta a „modern ceruzát”. Ez egy gumi radírral ellátott, fából készült grafitceruza volt, amelyet később 100 000 dollárért adott el Joseph Reckendorfernek. Azóta a ceruzák gyártása nem állt le, és több milliárd ceruzát gyártanak és adnak el szerte a világon. Nagyon sokféle ceruza létezik, beleértve a grafit ceruzákat, szénceruzákat, zsíros ceruzákat és akvarell ceruzákat.