1Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. 3A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású 4ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. 5A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. 6Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el. (Dániel 1,1-7)
A Biblia egyik különleges könyve Dániel könyve. Csupán 12 fejezetből áll, mégis az érdekes történeteken kívül, lenyűgöző, évezredeken átívelő utazásra visz bennünket egészen az örökkévalóságig.
Dániel története kb. 19 évvel Jeruzsálem és a gyönyörű templom végleges lerombolása előtt kezdődik. Barátaival együtt, mindnyájan tizenévesként, a Babilonba szállított foglyok első csoportjában voltak.
Ezek a fiúk nem tudták, hogy mi vár rájuk, miközben hazájukat hátrahagyva, sok száz kilométert gyalogoltak. Bizonyára ismerték Ézsaiás próféciáját, miszerint egy jövendőbeli király, Círusz majd hazaengedi a foglyokat, de azt nem tudták, hogy mikor. Isten csak egy újabb egy év elteltével adta az ígéretet Jeremiás próféta által, hogy 70 esztendő múlva hazatérhetnek.
Szomorúságukat csak tetézte, hogy tudták, Isten templomának sok aranyedényét a babiloni pogány templomba hurcolták. Fogva tartóik kérkedve hencegtek, hogy Babilon istenei hatalmasabbak a héberek Istenénél.
Nabukodonozor király utasított az egyik tisztjét, hogy válasszon ki a héber ifjak közül néhány jó kiállású fiatalembert, akik jó tanulók voltak és fontos családból származtak.
Dániel és három barátja is a királyi nevelésre kiválasztottak csoportjába került. Először azonban Babiloni neveket adtak nekik. Nabukodonozor azt remélte, hogy azok a pogány nevek segítenek majd a pogány babiloni istenek tiszteletére vezetni őket.
Miközben a fiatalembereket a király kormányzatának szolgálatára oktatták, a király asztaláról való ételeket és italokat kellett fogyasztaniuk. Dániel és barátai azonban tudták, hogy a király tápláléka egészségtelen volt, bort ivott, és az egésznek egy részét a pogány isteneknek ajánlotta fel áldozatként. HA megennék, az nemcsak az egészségüknek ártana, hanem a babiloni bálványok elismerését is jelentené, és hűtlenséget Istennel szemben. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése