Leszkai András: Moha bácsi nagy Mesekönyve

Annyira szeretem ezt a könyvet, hogy már sokadjára olvasom. A két nagyobbiknak már kétszer is elolvastam, és nagyon szerették. Alig várták a folytatást.

Most az ötödik osztályban, amikor jut idő egy kicsit a kézműveskedések között pár perc, akkor olvasok nekik egy-egy mesét. Minden technika órán, ha van rá mód és lehetőség, akkor olvasok nekik egy-egy történetet. Nagyon tanulságos, és elgondolkodtató. 

De persze az én gyerekeim is nagyon szeretik.

Moha, Gyopár, Ugribugri, Hetykepötyke törpék, akik épp ezért Törpeházán laknak, ha hiszitek, ha nem a Börzsöny hegyei közt, Magyarkút mellett. E pöttöm gyerkőcökkel – legyen éppen szikrázó hóesés vagy napsugaras szünidő – szinte mindig történik valami érdekes vagy elgondolkodtató az iskolában, a játszóréten vagy éppen odahaza. Csupa olyasmi, amiből előbb-utóbb kiderül, hogy jónak lenni igazán jó, ha nem is olyan könnyű dolog. A történeteket Moha bácsi, a törpe meséli el a saját gyermekkoráról, amikor megtanulta, hogyan különböztesse meg a rosszat a jótól, még ha első pillantásra ez nehéz feladatot jelent is.

Van 2. rész is, de még ott nem tartunk, arról majd külön!

Szüleitek vagy nagyszüleitek közül sokan emlékeznek szívesen ezekre a történetekre. Amikor még kicsik voltak, esténként a rádióban lehetett meghallgatni, mire tanítja a gyerekeket Moha bácsi, a törpe. Ezúttal két nagy kötetben jelennek meg e kedves mesék, Riedl Katalin rajzaival.

Felnőtteknek is ajánlom!

Fantasztikus!